Európaiként Japánra egy távoli és egzotikus helyként tekintünk, sokunk számára hatalmas élményt jelent elutazni az országba. Azonban számolnunk kell azzal is, hogy nem csak a repülőút költséges, hanem a megélhetés is. Ez főleg akkor jelent problémát, ha valaki huzamosabb ideig él Japánban.
Ebben a cikkben hozzájuk szeretnék szólni és egyben hasznos tanácsokkal ellátni őket, ugyanis azt szeretném bemutatni, hogy diákként hogyan dolgoztam az egyetem mellett és mikre kellett odafigyelnem. A cikkben végig a diákmunka kifejezést használom, azonban Japánban az arubaito (アルバイト) szót nem csak a diákmunkára, hanem minden egyéb alkalmi és részmunkaidős állásra is használják. Ezért nem csak diákoknak, hanem például working holiday vízummal való kiutazóknak is hasznára vállhatnak személyes tapasztalataim.
Ha az is érdekelne, hogyan tudsz Magyarországról munkát találni Japánban, figyelmedbe ajánlom az alábbi cikket: Hogyan találtam munkát Japánban Magyarországról?
Személyes tapasztalatok és hasznos tippek diákmunkáról
A munkakeresést megelőző papírmunkák, szabályok
Fontos leszögezni, hogy más szabályok vonatkoznak a különböző vízumtípussal rendelkező külföldiekre. Az alábbiakban kétféle vízumtípus alapján mutatom be a teendőket és szabályokat.
Working holiday vízummal rendelkezők számára
Azok számára, akik working holiday vízummal tartózkodnak Japánban, értelemszerűen nincs munkavégzési korlátozás bevezetve. Az ilyen tartózkodási státusszal rendelkező külföldiek azért dolgozhatnak, hogy fedezni tudják utazási és tartózkodási költségeiket az egyéves vízumuk alatt. Igaz, hogy nincs korlátozva a munkaidejük és külön engedélyt sem kell kérelmezni a munkához, de fontos megjegyezni, hogy ugyanazok a szabályok vonatkoznak rájuk, amelyek a japánokra is a munkaügyi normákról szóló törvény értelmében. Érdemes tehát ezekkel is tisztában lenni, mielőtt megpályázzuk ezt a vízumtípust.
Diákvízummal rendelkezők számára
Ezzel szemben a diákvízum arra jogosít fel minket, hogy egy japán oktatási intézményben tanuljunk. Nem engedélyezi, hogy munkát vállaljuk az országban. Ahhoz pedig, hogy külföldi diákok Japánban dolgozhassanak, szükség van egy ún. jogosultságon kívüli tevékenységekre vonatkozó engedélyre (資格外活動許可), amit a Bevándorlási Hivatalban lehet igényelni.
A külföldi diákok munkaidejét egy törvény határozza meg, amely szerint egy héten maximum 28 órát lehet dolgozni. Fontos kiemelni, hogy ebbe a túlórák is beleszámítanak. Ezzel nagyon kell vigyázni, hiszen megeshet, hiszen előfordulhat, hogy egy munkahelyen arra hivatkoznak, hogy forgalmas időszak volt, ezért véletlenül becsúszott heti 35 óra is. Azonban bármilyen indokról is legyen szó, ez törvényszegésnek minősül. Emellett több munkahely esetén felmerül a kérdés, hogy munkahelyenként számolandó-e a heti 28 óra. Sajnos ezzel sem lehet kijátszani ezt a korlátot, hiszen ilyenkor az összes munkahelyet egybe kell számolni.
Azonban a 28 órás felső határ csak a szorgalmi időszakra vonatkozik, amikor iskolai tanórák vannak. A nyári szünethez hasonló iskolai szabályok által meghatározott hosszú távú szünetben megengedett a napi 8 óra munka. Ekkor ugyanazok a munkaügyi normák vonatkoznak a külföldi diákokra, mint a japánokra, tehát 40 órára emelkedik a heti limit.
Egy fontos szabály még, hogy a külföldi diákok nem vállalhatnak munkát az ún. fūzoku (風俗) iparban. Ezalatt olyan létesítményeket tartunk, mint a pachinko szalonok, a madzsong boltok, a halványan bevilágított bárok és kávézók, mulatók, hostesseket foglalkoztató éttermek és egyéb szexuális tartalommal kapcsolatos speciális üzletek. Ilyen helyen maximum illegálisan foglalkoztatnak külföldi diákot, amiért a foglalkoztatót három évig terjedő szabadságvesztéssel vagy legfeljebb 3 millió jen pénzbírsággal büntethetik.
Végül pedig ennél a pontnál megemlíteném, hogy mielőtt elmennénk a Bevándorlási Hivatalhoz, mindenképp tegyünk egy kitérőt az egyetem külföldieket segítő ügyintézőinél. Ők küldenek tovább és segítenek abban, hogy minél gördülékenyebben sikerüljön az engedélykérelem. Valamint vannak olyan egyetemek is, ahol nem támogatják vagy határozottan megtiltják, hogy egy MEXT-es ösztöndíjas dolgozhasson. Ez végülis érthető is, hiszen ennél az ösztöndíjnál arra kapja a támogatást a tanuló, hogy minden idejét Japán felfedezésére és tanulásra fordíthassa.
Hogyan találhatok diákmunkát Japánban?
Az alábbiakban négyféle tippet javaslok a munkakeresésre. Mindegyiknek megvan a maga előnye, amit érdemes kihasználni. Nem is ajánlanám kifejezetten csak az egyiket, hiszen többféle módszert is alkalmazhatunk egyszerre.
Barátok és ismerősök ajánlása
Az első és egyben legegyszerűbb, ha barátaink vagy az előző évekbeli ösztöndíjasok tudnak nekünk munkahelyet ajánlani. Az ilyen helyek a leginkább megbízhatóbbak. Mivel hozzá vannak szokva a külföldiek foglalkoztatásához, ezért a felvétellel járó papírmunkák is zökkenőmentesen lebonyolódnak. Ha ráadásul egy barátunk vagy ismerősünk is az adott munkahelyen dolgozik, akkor sokkal könnyebb lesz beilleszkedni a csapatba. Valószínűleg lelkileg is sokkal egyszerűbb egy ilyen munkahelyen kezdeni, mintsem egy olyan munkahelybe fejest ugrani, ahol egy külföldi sem dolgozik.
Álláshirdető weboldalak használata
Egy másik egyszerű módszer a különböző álláshirdető weboldalak használata. A kívánt munkavégzés helyének és típusának megadásával egyszerűen leszűkíthetjük a nekünk megfelelő álláshirdetéseket, így könnyen tudunk keresgélni. Amit nehéz megállapítani egy ilyen hirdetésnél, hogy nem mindig lehet eldönteni, azt a bizonyos állást egy külföldi is el tudja-e végezni nehézségek nélkül. A japán törvények nem teszik lehetővé, hogy egy álláshirdetésnél korlátozzák a jelentkező állampolgárságát, korát vagy nemét. Ezért még anyanyelvi japán tudást igénylő munkáknál sem hirdethetik meg a munkát csak japán anyanyelvűeknek. Ha egy ilyen munkára jelentkezünk, akkor nagy az esély rá, hogy papírok vagy interjú után fognak csak elutasítani minket, ezzel pedig a saját időnket pazaroljuk.
Álláshirdetés keresési beállításának felülete a MyNavinAzonban a legtöbb oldalon van egy keresési lehetőség (留学生歓迎), amit a fenti képen pirossal kereteztem be. Ezzel kiszűrhetjük azokat a munkahelyeket, ahová külföldi diákokat is várnak. Én a képen is látható MyNavi hirdetési weboldalon találtam munkát. Megbízható cég, amelyet rengeteg japán is használ. Ráadásul különböző keresési feltételeket lehet kikötni, amelyek segítségével könnyen rátalálhatunk a nekünk tetsző munkákra. Ezen az oldalon küldtem el a jelentkezésemet, ami után automatikusan kaptam egy e-mailt, amelyben azt kérték, hogy nevezzek meg legalább három lehetséges időpontot interjúra. Miután válaszoltam a levélre, már a munkahelytől kaptam levelet, amiben leírták az interjú időpontját, valamint kérték, hogy vigyek magammal egy fényképes önéletrajzot.
Önéletrajz sablonmintája a MyNavinRöviden az önéletrajzról annyit említenék meg, hogy Japánban van egy általánosan elfogadott forma, amire könnyen rá lehet keresni (például a MyNavin is fent van egy verzió), vagy ha Japánban vagyunk, akkor bármelyik éjjel-nappali boltban is hozzá tudunk jutni. A MyNavin kívül híres álláshirdető weboldalnak számít a Baitoru vagy a Town Work is.
Munkaközvetítő igénybe vétele
Munkaközvetítő segítségével is kereshetünk diákmunkát. Japánban az ilyen munkaközvetítők elvégzik a jelentkezést, valamint egyeztetnek helyettünk az interjúk időpontjairól is. Emellett nagy előnynek számít, hogy kijavítják a japán önéletrajzunkat és tanácsokat adnak az interjúhoz. Mivel a japán önéletrajznál apróbb szabályokra is oda kell figyelni, sok külföldinek nehéz önállóan megírni. Emellett nem elég, hogy megtanulunk japánul, külön fel kell készülni az interjú nyelvezetére és különböző viselkedési szabályaira. Egy közvetítő segítségével tehát könnyen áthidalhatunk ezeken a problémákon és megnő annak az esélye, hogy alkamazzanak minket a megpályázott munkahelyen.
Egyetem közbenjárása
Még egy olyan lehetőség is fennáll, hogy az egyetem közbenjárásával szerzünk munkát. Habár az én esetemben nem volt ilyen lehetőség vagy csak elkerülte a figyelmemet, de főként a nemzetközi egyetemek és a nyelviskolák rendszeresen értesítik a tanulókat az aktuális lehetőségekről. Az ilyen állásinformációk azért is jók, mert az oktatási intézmény által ajánlott munkahely valószínűleg megbízható, ezért bátrabban belevághatunk. Érdemes tehát érdeklődni a külföldiekkel foglalkozó ügyintézőknél vagy figyelni a kihelyezett faliújságokat és hirdetőtáblákat.
Személyes tapasztalataim a munka során
Én egy főleg DVD-ket árusító üzletben dolgoztam fél évet, a munkakörömet tekintve ugyanazokat a feladatköröket láttam el, amiket a japán munkatársaim is. Ebbe beletartozott a pénztár, az áruk beregisztrálása, adott esetben védőcsomagolása, árufeltöltés, visszáru, üzlet népszerűsítése, valamint a takarítás is.
Általánosnak számít, hogy legyen szó bármilyen munkahelyről, először beállítanak minket egy tapasztaltabb munkatárs mellé. Először csak figyelnünk kell őt (valamint lelkesen jegyzetelni és kérdezni, én például kaptam egy külön jegyzetfüzetet a nevemmel), majd utána fokozatosan már mi is ellátjuk a feladatokat, de egyelőre a munkatársunk társaságában. Amikor már úgy érzik, hogy készen állunk egyedül a munkára, akkor kapunk szabad kezet. Az én esetemben körülbelül három alkalom volt, amíg egy munkatársammal közösen dolgoztam, utána pedig külön emeletért voltam felelős. Mindenre van szabály, eljárási folyamat a japán munkahelyeken, néhány esetben akár úgy érezhetjük, hogy gyorsabban is el tudnánk végezni valamit. Viszont fontos, hogy mindent okkal tanítanak nekünk, ezért ha valamiben kételkedünk, akkor inkább kérdezzünk. Semmiképp se menjünk csak a saját fejünk után. Az ilyen apróságoknak köszönhetően már a legalapvetőbb dolgoktól kezdik a betanítást. Szerintem ez nekünk, külföldieknek még jól is jöhet, hiszen egy jó alkalom arra, hogy szépen lassan szokjunk hozzá a munkához, és közben szókincsünket is bővítsük.
Amihez még hozzá kell szoknunk, az a vásárlók kiszolgálása. Legyen az bank, bolt vagy szálloda, Japánban úgy tekintenek a vevőkre, mintha istenek lennének. És ha nem bánnak velünk úgy, jogosan fejezhetik ki nemtetszésüket. A kiszolgálás minősége olyan, amit máshol nem igazán tapasztalunk. Az alkalmazottak nagyon udvariasak, köszönnek, amikor belépünk a boltba (általában a vásárló nem köszön), igyekszenek segíteni mindenben, valamint mindig éreztetik velünk, hogy mi „hajlandóak” vagyunk igénybe venni a szolgáltatásukat, ők pedig ennek köszönhetően a lehető legjobbat igyekeznek megadni nekünk. Kis időbe telt, mire sikerült nekem is kellőképpen alárendelni magam a vásárlóknak, de ha hozzászokunk, szerintem nem jelent gondot. Például ha egy vevő a zárás előtt bármilyen sokáig is húzza az időt vásárlás nélkül, a végén hajlongások közepette szokás megköszönni, hogy megtisztelte figyelmével az üzletet, majd reményünket kell kifejezni, hogy hamarosan újra láthatjuk őt. Magyarországon inkább ahhoz voltam hozzászokva, hogy zárás előtt már nem látnak szívesen az üzletekben, ezért vásárlóként valóban szinte istennek érezhetjük magunkat Japánban. Ha eladóként is arra gondolunk, milyen jó kiszolgálást kapunk vásárlóként az országban, akkor nem lesz nehéz megtanulni ezt a talán kicsit sajátos vásárlói kiszolgálást.
Személyes tapasztalataimból fontosnak tartom még kiemelni a munkaidő limitszámát. A munkahelyemen engem megelőzően egy bangladesi cserediákot is foglalkoztatott az üzlet. Be is tartottak minden szabályt, túlórákkal együtt 28 órán belül maradt a heti munkaideje is. Azonban ez a diák az üzletvezető tudta nélkül más helyen is dolgozott párhuzamosan és bőven meghaladta a felsőhatárt. Ennek az lett a következménye, hogy megszakították a diákvízumát és haza kellett utaznia. A példájából is tanulva a műszakok kijelölésénél mindig külön odafigyeltek az óráim számára. Azt tanácsolom, hogy magunknak is jegyzeteljük fel és esetleg hagyjunk meg egy-két órát arra az esetre, ha valami miatt túlóráznunk kellene.
Mennyire egyeztethető össze a tanulással?
Mivel Japánban nem anyanyelvünkön hallgatjuk az órákat, ezért több időt kell szánni a tanulásra, mint például egy japán diáknak. Ha emellett még dolgozunk is, az megemeli az időbeli és fizikai terheinket, és megnehezítheti a tanulásra való koncentrálást. Főleg akkor tudjuk könnyen elhanyagolni a tanulást, ha minden energiánkat arra használjuk, hogy minél hamarabb megtanuljuk a munkát és megszokjuk az új környezetet.
Éppen ezért is nagyon fontos, hogy körültekintően válasszuk ki, hogy milyen hely(ek)re adjuk be jelentkezésünket. A munkakeresésnél érdemes alaposan ellenőrizni az állásról szóló információkat és lehetőleg olyat keresni, amely kevésbé megterhelő. Sok olyan diákmunka van, amely könnyen összeegyezthető a tanulmányokkal. Az ilyen helyek általában felkínálnak olyan lehetőségeket, hogy elég heti egyszeri műszakot vállalni vagy egy munkanapon elég akár csak három órát ledolgozni. Emellett olyan munkahelyek is vannak, ahol kérésre lecsökkentik a műszakokat a vizsgaidőszakban. Ezekről érdemes az interjún konzultálni és a lehető legkedvezőbb feltételekkel elvállalni egy állásajánlatot.
Összegzés
Személy szerint rengeteg jó emlékekkel és hasznos tapasztalattal lettem gazdagabb a diákmunkának köszönhetően. Mivel az ösztöndíj keretében kaptam anyagi támogatást, ezért nem is az anyagiak miatt, hanem elsősorban az élményért jelentkeztem. Jó élmény volt megtapasztalni testközelben a japán senpai-kōhai kapcsolatot, kilépni a komfortzónámból és idegennyelven vásárlókat kiszolgálni. Nem túlzás azt mondani, hogy a japán nyelvtudásom leginkább a munkahelyen eltöltött idő alatt fejlődött a legtöbbet.
Végszóként pedig szeretném felhívni a figyelmet, hogy nagyon figyeljünk oda, hogy törvényesen, minden szabálynak megfelelően dolgozzunk. Ha ezzel nincs gond, akkor próbáljunk meg egy olyan munkahelyet találni, ahol élvezettel tudunk dolgozni és ügyesen meg tudjuk tartani az egyensúlyt az egyetemi tanulással.
