Kint töltött egy évem alatt számtalanszor megtapasztaltam, hogy Japán mennyire remek tömegközlekedési lehetőségeket biztosít. Mivel több cég vetélkedik egymással, így a nagyobb városokban (Tokió, Oszaka, Nagoya stb.) lehetetlenség kiigazodni a társaságok térképei között. Egy forgalmasabb megállóban akár tíznél több vonal is találkozhat, a kialakításuk pedig olyan praktikus, hogy akár egy-két perc alatt át lehet szállni az egyik vasútról vagy metróról a másikra. Az optimális út kialakításához gyakran szükség lehet egy-egy cég járatainak kombinálásához, ilyenkor érdemes lehet útvonaltervező segítségét igénybe vennünk.
Nem meglepő, hogy egy ilyen alaposan kidolgozott és gyors tömegközlekedés mellett a városi lakosok nagy részének nincs autója. A nagyvárosokon kívül viszont sok időbe telhet egyik pontból a másikba eljutni. Azt pedig szintén nem szabad elfelejteni, hogy Japán hatalmas: hiába van rengeteg vasútvonal kialakítva, vidéken kevés a lehetőség és természetesen a járatok száma is kevesebb. Amennyiben valaki nem a nagyvárosban tervez huzamosabb ideig élni, valószínűleg szüksége lesz autóra és jogosítványra. Ebben a cikkben arról lesz szó, hogy a Magyarországon szerzett jogosítványt hogyan fogadják el Japánban. Ha érdekelne más útmutató jellegű olvasmány, akkor a következőket tudom ajánlani:
A japán cégekkel zajló online interjú fortélyai: Ezekre odafigyelve biztos a siker
Hogyan tudsz diákmunkát találni Japánban? Tippek a munkakeresési folyamattal és a japán diákmunkával kapcsolatban tapasztalataim alapján
Életmentő útmutató mintával, hogyan írjunk önéletrajzot japánul: Ebben a cikkben minden kérdésedre választ kapsz
A japán jogosítvány megszerzése sok fáradságba kerül? Most megtudhatod!
Mióta is egyszerűsödött a folyamat?
A két ország között már régebb óta áll fenn jogosítvány-elfogadási egyezmény, ez azonban leginkább a japánok javára szolgált. Magyarországon minden probléma nélkül elfogadták a Japánban kiadott vezetői engedélyeket, Japánban viszont nem lehetett csak úgy használni a magyart: először írásbeli és gyakorlati vizsgán kellett megfelelni. Ennek egyik oka az volt, hogy Magyarországon rendkívül magas a balesetek és sajnos az ezekhez köthető halálesetek száma. A japán hatóságok szigorúan figyelik ezeket a számokat, ezért nem volt lehetőség az egyszerű átváltási folyamatra. A másik ok pedig, hogy a két ország más egyezmény szerint fogadtatja el a nemzetközi engedélyeket.
A Tokiói Magyar Nagykövetség és a hatóságok hosszas erőfeszítéseinek eredményeképp megoldás született az ügyben. Japán csak az 1949-es Genfi Közúti Közlekedési Egyezmény alapján kiállított nemzetközi jogosítványokat ismeri el, így egy kormányrendelet segítségével elérték, hogy Japánban elfogadásra kerüljenek későbbi egyezményeknek megfelelően kiállított jogosítványok is. 2020. április 16-ától minden gond nélkül lehetőség nyílt az elfogadtatási kérelmek benyújtására. Japánoknak Japánban jogosítványt szerezni nagyjából 300 ezer yen, ami jelenleg több, mint 850 ezer forint. Azt hiszem, nem is kérdés, hogy anyagiak szempontjából jobban megéri, ha még itthon megcsinálja az ember a jogsit és kint átváltja.
Elfogadtatási lépések
A cél a japán jogosítvány megszerzése, de kérdés, hogy hogyan is kaphatjuk meg. A lakóhelyhez tartozó japán hatóságok fognak a rendelkezésünkre állni. Ugyan a folyamat 2020 óta jóval leegyszerűsödött, de így is van jó pár pont, amire figyelni kell. Nézzük is, mik ezek.
Vizsga
Ahogy fent is szó esett róla, az átváltás előtt szükséges megfelelni egy írásbeli és gyakorlati vizsgán. Az újonnan meghozott kormányrendeletnek hála azonban magyaroknak már nem kell ezzel foglalkozni. Ma 29 ország polgárait mentesítik fel a vezetési készségek felmérése alól, amelyek Izland, Írország, USA (Ohio, Virginia, Hawaii, Maryland és Washington államra korlátozva), Egyesült Királyság, Olaszország, Ausztrália, Ausztria, Hollandia, Kanada, Dél-Korea, Görögország, Svájc, Svédország, Spanyolország, Dél-Korea, Görögország, Kanada, Olaszország, Olaszország, Ausztrália, Ausztria, Kanada, Dél-Korea, Svédország, Spanyolország. Szlovénia, Csehország, Dánia, Németország, Új-Zéland, Norvégia, Magyarország, Finnország, Franciaország, Belgium, Lengyelország, Portugália, Monaco, Luxemburg és Tajvan.
Amennyiben nem ezen országok egyikéből származunk, bizonyosodjunk meg, milyen teendőnk van. A vizsga letétele ebben az esetben valószínűleg elkerülhetetlen, ezért számolnunk kell a vizsgadíjakkal. Az árak változhatnak a vizsgáztató intézménytől, de körülbelül pár ezer yent számolhatnak fel. A japánul nem beszélő személyektől kérhetik, hogy kísérje el őket egy tolmács vagy egy barát, aki tudja segíteni a kommunikációt.
Szükséges dokumentumok
Először is szükség lesz az érvényes külföldi (esetünkben magyar) vezetői engedélyre. Ennél talán az a legfontosabb, hogy ha az engedély megszerzésének időpontja nincs feltüntetve, akkor az engedély megszerzésének időpontját igazoló dokumentumra (pl. járművezetői kartonlap) van szükség. Ezenkívül, ha többféle jogosítvánnyal rendelkezünk (pl. személygépkocsi jogosítvánnyal és motorkerékpár jogosítvánnyal), külön-külön igazolnia kell az egyes jogosítványok megszerzésének időpontját.
Rögtön ehhez kapcsolódik a következő: a külföldi jogosítvány japán nyelvű fordítása. Egyes helyeken nagyon szigorúan járnak el a fordítás ügyében, hiszen szinte kizárólag csak a nagykövetség által készített fordítást fogadják el. Értelemszerűen csak egy megfelelő illeték ellenében készíthető el, így ezzel az összeggel előre számolni kell. A pontos árról nincsenek hivatalos információk, de a nagykövetség minden bizonnyal rögtön választ tud adni ebben a kérdésben. Ha olyan egyedi eset vonatkozna ránk, hogy korábban szereztünk már japán jogosítványt, úgy azt is csatolni kell.
Szükség lehet még lakcímkártyára (住民票). A lehető legjobb, ha olyat tudunk beadni, amin nem szerepel a My Number (マイナンバー). Az sem baj azonban, ha csak egy ilyen személyi számmal ellátott kártyánk van, ilyenkor arra fognak megkérni minket, hogy valamivel (egy tollal vagy ragasztópapírral) fedjük le a számot. Nekik csak arra van szükségük, hogy hivatalos dokumentum alapján megbizonyosodjanak a lakcímről, a My Number adataival viszont nem akarnak plusz papírmunkát végezni. Ezenkívül be kell adni egy dokumentumot, amely igazolja, hogy a kérelmező a kártyán szereplő lakcímen tartózkodik.
Külföldiként valószínűleg minden ügyintézésnél megszokott, hogy az útlevelet is elkérik. Nincs ez másképp a jogosítvány esetében sem: győződjünk meg az útlevelünk érvényességi idejéről, mielőtt papírmunkába kezdünk. Ha valamilyen oknál fogva nem tudunk vagy nincs időnk érvényes útlevelet benyújtani, a Külügyminisztérium is tud útlevéllel egyenértékű személyazonosító okmánnyal szolgálni.
Sajnos igazolni kell, hogy a magyar jogosítvány sikeres megszerzése után minimum 3 hónapot töltöttünk Magyarországon, általában ez szokta a legtöbb problémát okozni. Feljöhet bennünk a kérdés: mégis mivel igazoljuk ezt? Először is, ha még birtokunkban vannak régi útlevelek, azokat mindenképp érdemes lehet magunkkal vinni. Manapság országba való belépéskor és kilépéskor automata kapukon kell átmenni, így a reptéren tudnak kiállítani kilépési és belépési igazolást. Természetesen nem mindenhol működik minden ugyanúgy, így erről is ajánlatos előzetesen tudakolózni. Ha nem olyan szigorúak az ügyintézők, akkor esetleg egy önéletrajz is jól szolgálhat bizonyítékként.
A kérelemhez szükség van arcképre, hiszen ez kerül rá az újonnan kiállított japán jogosítványra. Ennek mérete 3 cm (hosszúság) x 2,4 cm (szélesség). Igazolványkép-készítő üzletekkel is próbálkozhatunk, de a fotóautomatákban készült képek is tökéletesen megfelelnek. Azt tartsuk észben, hogy csakis pókerarcot fogadnak el Japánban. Nem lehet rajtunk kalap, sapka, színes kontaktlencse stb. A képnek 6 hónapon belül kell készülnie. A fejünk teljes alakja látható legyen, alul pedig mellmagasság a megengedett. Ugyan itthon is hasonló képbeállítás az elvárt, de jobb, ha az ember ezekre figyel, Japánban ugyanis különösen szigorúan nézik.
Az elkészült jogosítvány
Lássuk csak, hogyan is néz ki a kézhez kapott japán vezetői engedély.
1. Nemzetiség: nem kerül feltüntetésre a kártyán. Internetes leolvasó rendszer segítségével ezt is ellenőrizni tudják, papír alapra viszont nem kerül fel.
2. Születési dátum: jobb oldalt fent látható. Japán időszámítási forma alapján kerül feljegyzésre, így érdemes megjegyezni, hogy esetünkben ez melyik évet fogja jelenteni. Egy kis segítség: érdemes három évszámot megjegyezni: Shouwa-korszak kezdete 1925, Heisei-korszak kezdete 1988, Reiwa-korszak kezdete 2018. Így ha valakinél azt látjuk, hogy Heisei 5. éve, akkor a korszak kezdetéhez, vagyis 1988-hoz hozzáadunk 5-öt, ami 1993, így tudjuk is, hogy az a személy 1993-ban született.
3. Érvényességi dátum: középtájt található. Ezt a dátumot általában születésnaphoz igazítják. A kiállítás után három születésnap elteltét várják meg, majd a harmadik születésnap után még körülbelül egy hónapot adnak, ekkor jár le a jogosítvány. Rögtön meg kell ekkor újítani, mert ha nem, mindent újra kell kezdeni a legelejétől.
4. Jogosítvány kategóriája: alul feltüntetve. Hozzánk hasonlóan, Japánban is súly alapján határozzák meg az engedélyek típusait. Míg nálunk leginkább az A, B, C stb. elnevezések terjedtek el, úgy Japánban külön nevet kaptak. Ami nálunk B kategóriának számít, az kint átlagos személygépkocsi típusnak (普通自動車) felel meg: 3,5 tonna alatti jármű, utasok megengedett száma 10 fő és legalább 18 évesnek kell lenni a vezetéshez.
Hasznos tippek Japánban való vezetéshez
Most pedig összefoglalok pár hasznos tippet és érdekességet. A durva népsűrűség a vidéki utakon sajnos igazi dugókat tud kialakítani a reggeli és esti órákban. Leginkább nagyobb vállalatok és iskolák környékén érdemes résen lenni, ugyanis könnyen egy nagy dugó kellős közepén találhatjuk magunkat. Az autópályákon viszonylag problémamentesen közlekedhetünk, talán a Kiotó-Oszaka-Kobe hármas között találkozhatunk összesűrűsödött forgalommal, hiszen ott viszonylag kis helyen több millió ember jön és megy napi szinten.
Ami nekünk, magyaroknak rögtön egy kis gondot okozhat, az a bal oldali közlekedés, és az, hogy a kormány az autó jobb oldalán található. Lehet, hogy eleinte egy kicsit furcsa, de hamar hozzá lehet szokni. Sokakban emellett minden bizonnyal megfogalmazódik, hogy hogyan vezessen, ha nem tudja elolvasni az utcatáblákat. A legtöbb tábla szerencsére megegyezik az itthon megszokottakkal, a helyszíneket jelölő táblákon pedig általában mindig szerepelnek latin betűk is. Azonban lehet egy-két érdekesebb tábla is: sárga táblákon az őzek mellett megjelenhetnek majmokat és medvéket ábrázoló rajzok, illetve a stop tábla az általunk jól ismert elsőbbségadásra felszólító táblára hasonlíthat.
Teljesen mindegy, hogy a vasúti átkelőnél milyen jelzést ad a lámpa, Japánban minden esetben meg kell állni, mielőtt áthaladunk. A rendőrség szigorúan veszi ezt a szabályt. Érdemes figyelni a japánokat, akik gyakran az ablakot is lehúzzák, hogy biztosan hallják, nem jön-e vonat a síneken.
A fentiekhez hasonló matricákkal gyakran találkozhatunk autókon. Színekkel és formákkal igyekeznek felhívni a figyelmet, hogy milyen személy vezeti a gépkocsit. A négylevelű lóhere jelzi, hogy valamilyen testi fogyatékkal élő vezeti az autót (身体障害者標識), a lepke esetében pedig hallássérült (聴覚障害者標識). A négyszínű lóhere figyelmeztet az idősebb sofőrökre (高齢運転者標識), a kis levél alak pedig a friss sofőrökre, tehát azokra, akik még csak nemrég kezdtek el vezetni (初心運転者標識). Véleményem szerint Magyarországon is elterjedhetne ez a jelölés.
Összegzés
Régebben nem volt szerencsés helyzetben, aki magyar jogosítványát japánra szerette volna váltani. Ma már azonban nagyon egyszerű folyamat megcsinálni, ha az ember odafigyel a papírmunkával kapcsolatos tennivalókra. Persze nem szabad a Magyarországon bevált rutinnal kint vezetni: mindenképp tanuljunk egy kicsit előtte, nehogy valamilyen váratlan helyzet érjen minket. A biztonságos vezetés nemcsak itthon, de Japánban is elengedhetetlen. További információkért ezt az oldalt lehet érdemes átnyálazni.