Education

Keigo, the Japanese honorific speech (with examples)

You have learned about the Japanese honorific speech, still you can’t put it into practice? I’m sure a lot of us feels like this mainly because of keigo (敬語), the Japanese honorific speech is a complex system that is really specific to Japanese language. In this article I’ll introduce this system in details and prove it’s not as difficult as it seems!

If you think you can communicate in Japanese without keigo, I have bad news for you, because it appears not only at work, but also in daily conversations. Not to mention the national Japanese language exam, JLPT (日本語能力試験). Especially for N2 and N1 level is it wise to practice keigo, but even on N3 and N4 might appear expressions that require some honorific speech knowledge.

If you want to learn more about the expressions you need to know for business discussions I recommend you these articles:
How to introduce yourself in Japanese

Japanese Business Phrases for Intermediate Learners

The basic structure of keigo

How do honorific expressions look like?

This article is based on Keigo no shishin (敬語の指針) a guide line made by Bunkashingikai Kokugobunkaikai (文化審議会国語分科会 Cultural Council National Language Subcommittee) in 2007. This is basically the guidance for keigo not only for foreigners who study Japanese but even for natives themselves. This is why I thought it’s the perfect base to introduce keigo.

The word keigo consists of two kanji, the first one (敬 kei) means respect, and the second  means speech (語 go). The honorific structure keii hyōgen (敬意表現) is described as the language used between two people with mutual respect, furthermore depending on the partner and situation. It’s good to memorize this description, since it helps us distinguish the different categories of keigo. If we can distinguish them it’s easier to apply them to practice.

By the way, this book reviews the mind-set behind keigo and the structure of the system, so if you find this article short, make sure to check the book out! In addition, there are a lot of examples that make understanding keigo easier.

Types of Japanese honorific speech

Most common way to divide keigo is into three categories, and most text books use this method too. This division consists of sonkeigo (尊敬語), kenjōgo (謙譲語)  and teineigo (丁寧語). However, the book I refer to mentions five groups: sonkeigo, two sub-categories of kenjōgo, teineigo and bikago (美化語).

This means it’s a more profound description. It’s not much different than the other division, but the few differences help us to understand the structure of honorific speech more. Let’s see the characteristics of each category!

Sonkeigo

As the name shows, sonkeigo is the form used when talking with respect about a third party. It’s important to note that this person can be not only your partner in the discussion, but anyone who is not present at the conversation but requires respect when you talk about. See the chart below with the examples!

Part of speech Usage Examples
verb special form 行く・来る・いる いらっしゃる
話す おっしゃる
verbs without speacial form:①: お/ご + verb masu stem + なる 使う お使いになる
verbs without special form ②: passive form 読む 読まれる
noun and adjective お/ご prefix 名前 お名前
忙しい お忙しい
立派な ご立派な

It’s important to know which verb has a special sonkeigo form. Luckily, there’s not much of them, so if you learned them once and see a verb you’ve never heard of, you probably have to use the other two conjugations. But now, let’s see to other types of keigo!

Kenjōgo 1.

Japanese teachers usually teach the two types of kenjōgo as one. If you look at the kanji (謙humility and 譲 „to hand over”) it shows that the focus is on the speaker who appears humbly. The two types are very similar, but let’s see what we know about the first one.

We use it when we want to talk humbly about ourselves or someone from our inner circle, this way showing respect to our partner. This is extremely important since we use this form when the action has a connection with the one to whom we want to show respect. Basically, it’s the subject of the sentence, not necessarily our partner. Look at the chart to see how you can express humility with this form.

Part of speech Usage Example
verb special form 食べる・飲む・もらう いただく
訪ねる・聞く 伺う
会う お目にかかる
verbs without special form: お/ご + verb masu stem + する 呼ぶ お呼びする
連絡する ご連絡する
noun お/ご prefix お花
案内 ご案内

In case of nouns with お/ご prefix keigo forms depend on the context. In the 先生からのお花sentence we got the flower from the teacher, so we use sonkeigo, but if we say 先生へのお花, so the flower we gave the teacher, that means we respect our partner we are talking to, so it’s a kenjōgo form.

In case of sonkeigo and kenjōgo 1 we must pay attention to the connection between the speaker and their partner. If we talk to a third party we don’t have to use humble form about someone from our inner circle. If we talk about someone from the inner circle of our partner we can use keigo, but if our partner doesn’t know that person it might be weird to show such politeness.

Kenjōgo 2.

This type is usually referred to as teichōgo (丁重語), to make distinction easier. We use humble forms about our actions, however in this case we show respect to our partner as well. We should memorize six verbs as they are the ones that express this form the best. Let’s see them!

Kenjōgo 2. form Normal form
そんじます 存じます 思う
存じております 知っている
おります 居ります いる
もうします 申します 言う
申し伝えます 伝える
まいります 参ります 行く・来る
いたします 致します する
ご(~に)ございます
でございます
(~に)ある
である・です

As I mentioned, we use it to describe our actions, but there are some exceptions when the doer is out of our inner circle or an object. We have to learn these forms as they are. For example the announcement “電車が参ります”(densha ga mairimasu) at the train station means the train is arriving.

The language teachers usually treat the two kenjōgo types as one, but the difference depends on to whom we pay respect. With the first one we show respect to whom the action is regarding, whereas with the second type to the listener. If the listener and the subject of the sentence are the same there’s basically no difference between the two kenjōgo types. Fun fact; because of the honorific form the endings of the verbs in kenjōgo 2 should be also in honorific form, for example you can’t use 申します(mōshimasu) instead of 申す (mōsu). However in case of kenjōgo 1, if the listener is not the object of respect it’s acceptable to use short form. For example: 来週上司のところに伺うよ. (Raishu jōshi no tokoroni ukagau yo)

Teineigo

Teineigo is the so-called です・ます form that every learner has to master. This form shows respect to the listener. Besides, there’s the (で)ございます  which is an even more polite version, but sometimes we can apply them to the same honorific level.

In terms of showing respect, teineigo and kenjōgo 2 are very similar. The only difference is that kenjōgo 2 usually expresses humility about the actions of our inner circle, but can’t be used for anything else. On the other hand, we can use teineigo to any action.

Bikago

Bikago basically describes words with お/ご prefix. Unlike the お/ご  prefix in sonkeigo, bikago honours the doer, but not the object of the action as kenjōgo 1, not even the listener as kenjōgo 2. It only makes the word itself sound nicer, so bikago is different from the other four categories. お茶 (o-cha) sounds better than 茶 (cha), and お酒 (o-sake) than 酒 (sake). Using bikago makes our vocabulary more elegant and polished.

Summary

Keigo will always remain difficult to ace, but it will surely never disappear, and if we want to handle conversations in Japanese we must learn it. However, we can’t expect ourselves to use it perfectly for the first try since even native speakers make mistakes using keigo sometimes. Don’t set high expectations you can’t meet, but try to understand the basics of keigo. If you take your time diving deep into this article I’m sure it’ll be easier in the future. Last advice: practice makes perfect!

ABOUT ME
Noemi
Bachelor's degree in Japanese studies, technical translation specialization, the Hungarian translation of Akiko Yosano's essay Women and Thinking.
Education

A japán tiszteleti nyelv, a keigo felépítése példákkal szemléltetve

Tanultál már a japán udvarias nyelvről, de még sem tudod a gyakorlatban folyékonyan használni? Biztos sokan vagyunk ezzel így, aminek a legfőbb oka, hogy a keigo (敬語), tehát a japán udvarias nyelv egy olyan összetett rendszert alkot, ami a mi nyelvünkben nem található meg. Az alábbi cikkben ezt a rendszert szeretném részletesen leírni és bizonyítani azt, hogy valójában nem is olyan bonyolult, mint amilyennek elsőre tűnik.

Ha esetleg arra gondolsz, hogy keigo nélkül is el lehet boldogulni a japán társalgásban, akkor sajnos muszáj leszek kiábrándítani téged, hiszen nemcsak a munkában, hanem a hétköznapi társalgásban is ugyanolyan szinten megjelenik. Másrészt a bizonyára sokak által megcélzott nemzetközi japán nyelvvizsgán, a JLPT-n (日本語能力試験) is számon kérik különböző feladatformákban. Főleg N2 és N1 szinten érdemes alaposabban felkészülni belőle, de már N4 és N3 szinten is megjelennek olyan kifejezések, amelyek esetében elengedhetetlen a keigo kellő ismerete.

Ha arról tanulnál szívesen, hogy milyen kifejezéseket érdemes tudni ahhoz, hogy boldogulj a japán üzleti társalgásban, akkor az alábbi cikkeket is a figyelmedbe ajánlom:
Hogyan mutatkozz be japánul: Első nap a munkahelyen (példákkal)
Japán üzleti kifejezések haladóknak

Ismerjük meg alapjaiban a japán udvarias nyelv szerkezetét!

Mik is azok a tiszteletet kifejező szerkezetek?

A cikk tartalma alapvetően a Keigo no shishin (敬語の指針) című művön alapszik, amelyet a Bunkashingikai Kokugobunkakai (文化審議会国語分科会, Kulturális Tanácsadó Testület Nemzeti Nyelvvel foglalkozó Albizottsága) készített 2007-ben. Ez az írás tulajdonképpen az udvarias nyelv használatáról szóló iránymutatás nemcsak a japán nyelvet idegen nyelvként tanulók számára, hanem bizony az anyanyelvi beszélőknek is. Ebből az okból úgy gondoltam, hogy egy tökéletes alap lehet az ismeretek elmélyítésére.

A keigo szóösszetétel első tagjának (敬 kei) jelentése tisztelet, míg a második tag (語 go) beszédet, nyelvet jelent. A tiszteletet kifejező szerkezeteket, tehát a keii hyōgent (敬意表現) úgy határozza meg az írás, hogy „egy olyan nyelvhasználat, amely két ember kommunikációjában a kölcsönös tiszteleten alapul, valamint a partner és szituáció figyelembevételével történik”. Ezt a meghatározást érdemes jól a fejünkbe vésni, hiszen az udvarias nyelv különböző fajtáit is ezek alapján tudjuk megkülönböztetni. Ha pedig ügyesen el tudjuk választani ezeket egymástól, a használatban is sokkal gördülékenyebben fogjuk alkalmazni őket.

A mű egyébként foglalkozik a keigóval kapcsolatos gondolkodásmóddal, a keigo rendszerének felépítésével is, ezért aki kevésnek érezte ezt a cikket, mindenképp ajánlom ennek az írásnak az áttanulmányozását. Ezenkívül konkrét használati példákat is felsorakoztat, amikből rengeteget lehet tanulni.

A japán udvarias nyelv fajtái

A legáltalánosabb egy hármas felosztás, amelyet a legtöbb tankönyv is előszeretettel használ. Ebbe tartozik a sonkeigo (尊敬語), a kenjōgo (謙譲語) és a teineigo (丁寧語). Azonban ettől a felosztástól eltérően a mű öt csoportot állít fel: sonkeigo, kenjōgo két fajtája, teineigo és bikago (美化語).

Az ötös felosztásnak köszönhetően sokkal alaposabb megkülönböztetésről beszélhetünk. Nem sokban tér el a hármas csoportosítástól, azonban ez a kevés különbség pont elég ahhoz, hogy könnyebben megértsük az udvarias nyelv rendszerét. Az alábbiakban egyesével bemutatom a különböző fajták lényegét és jellegzetességeit.

Sonkeigo

A sonkeigo, ahogy a neve is mutatja, az a forma, amikor tiszteletteljesen nyilatkozunk a hallgató vagy a szóban forgó harmadik személy cselekvéséről, állapotáról. Fontos tehát megemlíteni, hogy ez a személy nem csak a beszélgetőpartner lehet, hanem bárki más, aki nincs jelen a beszélgetésnél és tiszteletet igényel. Az alábbi táblázatban példákkal szemléltem a sonkeigo képzését.

Szófaj Használati mód Példák
ige speciális alak 行く・来る・いる いらっしゃる
話す おっしゃる
speciális alakkal nem rendelkező igék esetében ①: お/ご + ige masu-os töve + なる 使う お使いになる
speciális alakkal nem rendelkező igék esetében ②: passzív alak 読む 読まれる
főnév és melléknév お/ご prefixum 名前 お名前
忙しい お忙しい
立派な ご立派な

Az igéknél fontos, hogy tudjuk, melyeknek van speciális sonkeigo alakja. Ezek szerencsénkre nincsenek olyan sokan, ezért ha egyszer megtanultuk őket és szembe jön velünk egy ismeretlen ige, akkor azt biztos, hogy a másik két képzési mód egyikével tudjuk képezni. Ahhoz, hogy jobban megértsük a különbséget a keigo fajtái között, nézzük is a következő csoportot.

Kenjōgo 1.

A két kenjōgo fajtát a japán nyelvi tanárok általában egy típusként kezelik a nyelv tanítása során. A kanjik jelentéseiből (alázat, átengedés) is érződik, hogy ennél a nyelvhasználhatnál a beszélő lesz a lényeges szereplő, aki magát fejezi ki szerényen. Nagyon hasonló a két típus, de először nézzük is meg, hogy mit kell tudni az egyes számú fajtáról.

Akkor használjuk, amikor szerény formában szeretnénk beszélni a saját vagy a saját körünkhöz tartozó egyének cselekedeteiről, ezzel tiszteletet adva annak a személynek, akire a cselekvés irányul. Ez az utolsó megjegyzés nagyon lényeges, hiszen olyan kifejezések esetében használatos ez a nyelvi forma, amikor a cselekvéshez köze lesz annak az egyénnek, akit meg akarunk tisztelni. Ez magyarán a mondatban szereplő személy, aki nem feltétlenül a beszélgető partner. A következő táblázatban példákkal mutatom be, hogy hogyan is fejezhetünk ki szerénységet ebben a formában.

Szófaj Használati mód Példák
ige speciális alak 食べる・飲む・もらう いただく
訪ねる・聞く 伺う
会う お目にかかる
speciális alakkal nem rendelkező igék esetében: お/ご + ige masu-os töve + する 呼ぶ お呼びする
連絡する ご連絡する
főnév お/ご prefixum お花
案内 ご案内

Az お/ご prefixumot felvett főnevek esetén a szövegkörnyezet dönti el, hogy az adott alak melyik keigo fajtába sorolható. A 先生からのお花 szerkezetben a tanártól kapjuk a virágot, így ebben az esetben sonkeigo lesz, de ha azt mondjuk, hogy 先生へのお花, tehát a tanárnak adott virág, akkor már ez a tiszteletben forgó személyhez irányul a beszélőtől, így kenjōgoról beszélhetünk.

A sonkeigo és az egyes számú kenjōgo használata során is oda kell figyelni, hogy a megtisztelt személy milyen kapcsolatban van a beszélővel. Amennyiben egy harmadik féllel beszélünk, nem kell tiszteletiséget kifejezni akkor, amikor a belső körünkhöz tartozó személy cselekvéséről akarunk beszélni. Ha egy adott személyről úgy beszélünk, hogy a beszélgető partnerünk az ő belső köréhez tartozik, akkor használhatunk keigot, viszont ha nem ismeri az illetőt, akkor már furcsa hatást tud kelteni az udvariasság kifejezése.

Kenjōgo 2.

Ezt a fajtát gyakran említik teichōgo (丁重語) elnevezéssel is, hogy könnyebben különbséget tegyenek az előző formától. Ugyanúgy szerény formában beszélünk a saját cselekedeteinkről, ám ebben az esetben a beszélgető partnert tiszteljük meg. Ehhez tulajdonképpen hat igét érdemes megjegyezni, ugyanis ezek fejezik ki ezt a formát. Nézzük is meg őket!

Kenjōgo 2. forma Sima forma
そんじます 存じます 思う
存じております 知っている
おります 居ります いる
もうします 申します 言う
申し伝えます 伝える
まいります 参ります 行く・来る
いたします 致します する
ご(~に)ございます
でございます
(~に)ある
である・です

Mint említettem, a saját cselekedet kifejezése esetén használatos, de vannak bizonyos kivételek, amikor a cselekvő egy külső körhöz tartozó személy vagy akár egy tárgy. Ezek már-már berögzült kifejezések, így ezeket ebben a formában kell megtanulni. Ilyen például, amikor az állomáson bemondják, hogy 電車が参ります, tehát hogy érkezik a vonat.

A nyelvtanárok által általában együttesen kezelt kenjōgo típusok közötti különbség az, hogy kit tisztelünk meg. Az egyes számú kenjōgo használatával azt tiszteljük meg, akire a cselekvésünk irányul, a kettes számú kenjōgo használatával pedig a hallgatót. Ha a hallgató és az a személy, akire a cselekvésünk irányul egy és ugyanaz az egyén, akkor tulajdonképpen nincsen semmiféle különbség a két típus között. Érdekesség még esetleg, hogy a tisztelet iránya miatt a kenjōgo 2. esetén a végződéseknek is mindenképp tiszteleti alakban kell lenniük, így például a 申します helyett nem használható a 申す. Azonban a kenjōgo 1. esetén, ha a hallgató nem a megtisztelendő személy és megengedett az egyszerű alak használata a beszélgető partnerrel való kapcsolatból kifolyólag, akkor az egyszerű alakok is használhatók. Tehát mondhatjuk azt, hogy 来週上司のところに伺うよ.

Teineigo

A teineigo az úgynevezett です・ます forma, amit minden nyelvtanuló már kezdő szinten is elsajátít. Ez a típus a beszélgető partner, azaz a hallgató felé fejez ki tiszteletet. Ezeken kívül létezik a (で)ございます  is, ami még udvariasabb, mint a です・ます alak, de bizonyos esetekben ugyanolyan tiszteleti szinten alkalmazhatjuk.

Abban a tulajdonságában, hogy a hallgató felé tiszteletet fejezhetünk ki, a teineigo és a kenjōgo 2. nagyon hasonló. Abban fedezhetünk fel eltérést, hogy a kenjōgo 2. általában a saját vagy belső körünk cselekvését fejezi ki szerény formában, és másra nem használható. A teineigo esetében viszont nincs ilyen megkötés, bármilyen cselekvés leírására használhatjuk.

Bikago

A bikago vagy eufemizmus voltaképpen az お/ご prefixummal ellátott szavakat jelöli. A sonkeigo お/ご prefixumától különbözően ez cselekvő személyt tiszteli meg, de nem is azt az egyént, akire a cselekvés irányul, mint a kenjōgo 1. esetén, és nem is a beszélgető partnert, mint a kenjōgo 2. használatánál látható volt. Arról van szó, hogy az adott szót szépítjük, így ebben az mivoltában a bikago különbözik az előző négy csoporttól. Hiszen szebb kifejezésként hat, ha 茶 helyet お茶-t mondunk vagy 酒 helyett お酒-t. A bikago igénybevételével tulajdonképpen a saját szóhasználatunkat tudjuk egy fokkal feljebb emelni, elegánsabbá varázsolni.

Összegzés

A keigo mindig is egy nehezen elsajátítható része lesz a japán nyelvnek, de abban biztosak lehetünk, hogy nem fog elveszni és ha szeretnénk érvényesülni, feltételezhetően szükségünk lesz rá. Azt viszont nem várhatjuk el magunktól, hogy rögtön tökéletesen használjuk, hiszen az anyanyelvi beszélők sem remekelnek sokszor az alkalmazásában. Ne állítsunk fel olyan elvárásokat, amelyeknek nem tudunk megfelelni, hanem próbáljuk megérteni a keigo lényegét és alapjait. Ha szántok egy kis időt arra, hogy elmélyedjetek ebben az összefoglalóban, akkor úgy gondolom, sokkal könnyebb dolgotok lesz a későbbiekben. Utolsó tanácsként pedig azt tudom mondani: gyakoroljatok, hiszen csak akkor szoktok hozzá, ha minél többet használjátok.