Végre megtanultál annyira japánul, hogy tudj barátkozni, vagy éppen eljutottál Japánba és itt a lehetőség, hogy barátokat szerezz, de valahogy sehogy sem jön össze a dolog? Elárulom, ezzel nem vagy egyedül. A legtöbb külföldi, akik először mennek Japánba, nagy reményeket fűznek a barátkozáshoz, azonban kénytelenek szembesülni a ténnyel, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint ahogy az elsőre tűnik.
Ebben a cikkben arról fogok írni, hogy milyen hozzáállás szükséges a barátkozáshoz Japánban, milyen módszereket, illetve milyen tanácsokat tudok ajánlani azoknak, akik japán barátokra vágynak. Persze kétségtelen, hogy a barátkozásnak nincsen receptje, hiszen ahány ember, annyi személyiség, még Japánban is. Azonban én mégiscsak megpróbálkozok egy kis összefoglalással, főleg saját tapasztalataim, sikereim és kudarcaim alapján.
Az út, ami során bizonyosan kint is menni fog a barátkozás
Hogyan álljunk hozzá a barátkozáshoz Japánban?
Ez az első kérdés, amit mindenképpen tisztázni kell. Megosztom veletek az egyik szaktársam történetét, aki szintén abban az évben tanult kint, mint én, ám kevésbé jó tapasztalatokkal tért haza. Nagy reményekkel indult neki az egy évnek és minden áron azon volt, hogy rengeteg japán barátot szerezzen. Sajnos ez közel sem sikerült olyan jól, mint képzelte: egyszeri beszélgetések, be nem váltott remények és csalódások várták. Utólag úgy véli, túlságosan is görcsösen próbálkozott az ismerkedéssel. Ez a kudarc pedig rányomta a bélyegét az egész ott töltött időre, ami miatt bizony szomorúan kellett otthagynia Japánt.
A hozzáállás tehát különösen fontos ebben a témában. Teljesen megértem, hogy az ember kamatoztatni szeretné a tudását és egy anyanyelvi barátra vagy épp beszélőtársra vágyik, azonban nem szabad úgy viszonyulni hozzá, hogy már pedig minden áron barátot kell szerezni. Ha nem állítunk fel magas elvárásokat és nem görcsölünk rá a barátszerzésre, akkor sokkal könnyebben fog menni, és véleményem szerint sokkal inkább tudjuk majd magunkat adni.
Bevált módszerek
A továbbiakban olyan módszereket sorakoztatok fel, amik ugyan a világon bárhol hasznosak lehetnek az ismerkedésre, de szerintem Japánban különösen jól alkalmazhatóak. Lássuk is, hogy milyen úton-módon sikerült nekem barátokra lelni!
Csatlakozás közösségekhez
Kicsit távolról közelíteném meg a témát: ahogy azt bizonyára nem kell sokat részleteznem, ránk, nyugati emberekre az individualizmus, míg a japánokra a kollektivizmus a jellemző. Magyarán ha lebontjuk a fontosabb társadalmi egységeket, akkor a japánok esetében a legkisebb nem az egyén, hanem a csoport lesz. Ezért Japánban az egyén érzései és vágyai mindig mellékesek maradnak, hiszen az a döntő, hogy mit vár el a csoport. Ez az úgynevezett csoport lehet bármi a mindennapi életből: család, munkahely vagy egy klub, ahol hasonló érdeklődésű emberek gyűlnek össze. Gyerekkoruktól kezdve arra vannak nevelve, hogy ne lógjanak ki a sorból, talán sokan hallották már a „kiálló szöget be kell verni” kifejezést, ami szintén erről a hozzáállásról tanúskodik. Ebből kifolyólag a japánok életét alapjaiban meghatározza a csoporthoz való kapcsolat és a csoporttól való függőség.
Pontosan ezért tudom ajánlani, hogy Japánban ne „egyénileg” próbálkozz a barátkozással, hanem verődj egy bizonyos csoportba, alkalmazkodj közösségekhez. Ha tanulni megy ki az ember, középiskolákban és egyetemeken rengeteg művészeti, hobbi vagy sportklub van, amikbe akár egy külföldi is nyugodtan beléphet. Ugyanígy munkahelyen is alakítanak ki hasonló csoportulásokat. Ha viszont például egy nyelviskolába mentél ki, ahol csak külföldiek vannak, akkor sem kell szomorkodnod: a japánok tényleg szeretik a hobbijukat igazán kiélni, így akár kisebb városokban is lehet találni mindenféle érdeklődési körnek megfelelő összejövetelt.
A japánok társadalmát egy hierarchikus rendszer vezérli, ez pedig az uchi-soto rendszer. Ha át szeretnénk ültetni magyarra ezeket a szavakat, akkor úgy fordíthatnánk le, hogy belső kör és külső kör. Egy japán ezek szerint különbözteti meg saját helyét a társadalomban, de egyébként a nyelvben is fontos szerepet tölt be. A mindennapi viselkedés során nagyon is meghatározó, hogy egy adott személy belső körben vagy külső körben foglal helyet. Amennyiben külső körből származó emberről van szó, a japánok gyakran nem is figyelnek rá, nem érzik a fontosságát annak, hogy különösebb kapcsolatot építsenek ki vele. Persze nem arról van szó, hogy az ilyen embereket levegőnek nézik, de minden bizonnyal nagyobb esélyekkel indulunk az ismerkedés során, ha mi is egy belső körbe tartozunk. Az uchi-soto rendszerhez hasonlóan rengeteg olyan fontos fogalom van, ami gyökeresen meghatározza a japánok társadalmi életét, ezekkel nem árt tisztában lenni.
Én magam is úgy tudtam leginkább barátkozni, hogy felkerestem az egyetemen egy-két olyan klubot, ami érdekelt, és elmentem megnézni, mit is csinálnak. A legjobb barátommal is egy ilyen klubban sikerült megismerkednem. A klub tevékenységei során sok időt töltöttünk együtt és úgy gondolom, hogy ez a hosszú idő is hozzá segített ahhoz, hogy megismerjük egymást és túllépjünk olyan körökön, amiken kevesebb idő alatt valószínűleg nem sikerült volna. Sok együtt töltött ebéd, előkészülés az egyetemi kulturális fesztiválra, klubos partik, síelés, kirándulás: sok-sok emlék, amiket szintén annak köszönhetek, hogy vettem a bátorságot és csatlakoztam egy iskolai klubhoz.
Ami velünk van jóban-rosszban: az internet
Az internet az egyik legkézenfekvőbb módszer az ismerkedésre, amelynek sajnos a jó tulajdonságai mellett megvan a maga rossz oldala is. Akik elutasítják az internetes ismerkedést, gyakran olyan indokokat hoznak fel, hogy csak furcsa emberek vannak fent, nem természetes ismerkedési mód, túl veszélyes és így tovább. Ezek a félelmek valahol jogosak, de úgy gondolom, hogy egy kis szemléletváltással és kellő próbálkozással túl lehet tenni magunkat ezeken az aggodalmakon.
Talán nem kell bemutatnom a közösségi oldalak (Facebook, Twitter stb.) csoportjait vagy az olyan applikációkat, amiket nyelvtanulásra vagy ismerkedésre találtak ki. Az interneten mindig is voltak és mindig is lesznek frusztrációval teli emberek, de ilyenekkel a való életben is találkozhatunk. Abban a pillanatban, hogy rájössz, te ezzel az emberrel nem akarsz ismerkedni, meg tudod szakítani a beszélgetést. Lehet, hogy nem éppen egy filmbe illő forgatókönyv, ha két ember a világhálón keresztül alakít ki baráti kapcsolatot, de valójában az ismerkedés további fázisait átlépve ugyanolyan erős barátság szövődhet ki két ember között, mintha már a legelejétől fogva személyesen ismerték volna egymást. A kérdés az, hogy vársz a sorsszerű találkozásokra, vagy kezedbe veszed az irányítást és nekiállsz saját magad ismerkedni. A döntés mindenképpen a tiéd.
Események, rendezvények
Egy kicsit hasonlít az internethez, hiszen ugyanúgy kezdődik az egész, hogy fejest ugrunk az ismeretlenbe. Azonban ez inkább attól függ, hogy milyen eseményeket, programokat célzunk meg. Manapság rengeteg nyelvcserés partit szerveznek, ahol mindenféle nemzetiségű embert szeretettel várnak. Nagy előnye, hogy például nem csak japánokkal, hanem más hasonló érdeklődésű külföldivel is megismerkedhetünk. Az ilyen programokon résztvevő japánok pedig gyakran hozzá vannak szokva a külföldiekhez, ezért valamelyest gördülékenyebben mennek az első lépések. Ráadásul még ha nem is megy annyira a japán, ezeken a rendezvényeken mindenki nagyon türelmes és vannak, akik akár angolul is próbálkoznak, ha neked az jobban menne.
Lelkes magatartás: a kudarc egy jó tanuló lecke
Nem fogok hazudni, nekem is voltak kudarcaim. Azt hittem, hogy sikerült valakivel összebarátkoznom, meg is beszéltük, hogy majd legközelebb elmegyünk enni valahová, de valahogy sose lett belőle semmi. Mindenkinek lehetnek ehhez hasonló tapasztalatai, ez a része a próbálkozásnak. Sosem lesz semmi sem tökéletes és a kudarcokat meg kell tanulni elviselni és egy jó tanuló leckének felfogni.
Az eddig felsorolt aggodalmaknak van alapja, de az a kérdés, hogy mindezeket kifogásnak használod és megfutamodsz a barátkozástól, vagy szembe nézel velük, nem reagálod túl őket és komolyabb energiát fektetsz az ismerkedésbe. Az alkalom (vagy japánul kikkake) nagyon fontos: ha nincs valamilyen apropó, ami elvezet valakihez, addig sikertelenül fogsz próbálkozni. Ezért kell nem csak akarni, hanem bizony tenni is érte.
Tanácsok, hogy miket tarts észben
A következőkben pedig megosztok veletek pár általam hasznosnak vélt tanácsot.
Ne tegyél úgy, mintha értenéd!
Ez sajnos velem is gyakran előfordult, főleg akkor, amikor még csak nagyon keveset értettem japánul. Olyankor persze lelkesen használtam olyan szavakat és nyelvtanokat, amiket épp tanultam. Bele tudtam kezdeni egy-egy témába vagy éppen kérdésbe, de amilyen gyorsan sikerült neki kezdenem, olyan gyorsan akadt meg utána a beszélgetés.
Másrészről gyakran megesett, hogy egyszerűen nem értettem, mit mondanak nekem, mert túl gyorsan mondták vagy olyan szavakat használtak, amiket akkor először hallottam. Nincs is ezzel baj, viszont azzal annál inkább, hogy úgy tettem, mintha mindent tökéletesen értettem volna. Ez az egyik legnagyobb hiba, hiszen hiába teszel úgy, hogy minden világos, a reakcióidból előbb-utóbb úgyis leszűri egy anyanyelvi beszélő, hogy nem érted. Ilyenkor pedig lehet, hogy megfordul benne az, hogy téged nem is érdekel, ő mit mond. Ne féljünk tehát megmondani vagy jelezni valahogy azt, ha éppen nem értünk valamit. Ezzel mi is csak tanulunk és a partnerünk is minden bizonnyal értékelni fogja, hogy próbáljuk megérteni, mit szeretne mondani nekünk.
A különböző értékrendek
Aki találkozott és beszélgetett már japánnal vagy akár más külföldi emberrel, biztosan történt vele olyan, hogy valamivel kapcsolatban teljesen máshogy gondolkodtak. A magyar és japán kultúra nagyon sok mindenben eltér, gyakori, hogy teljesen másképp tekintünk a világra. Ami fontos nekünk, az meglehet, hogy a japánoknál elhanyagolható, de lehet, hogy amit ők nagyon nagyra értékelnek, az nekünk nem jelent sokat. Az ilyen különbségek bizony gyakran okozhatnak csalódást, de akár nézeteltérés is kialakulhat.
Természetesen nincs olyan, hogy két ember teljesen egyforma nézettel rendelkezzen. Aki japán barátot szeretne magának, az először is fogadja el, hogy lesz olyan kulturális vagy gondolkodással kapcsolatos különbség, amivel alap esetben nem feltétlenül értene egyet. Nem azt mondom, hogy ne közöld, mi tetszik neked és mi nem, hanem azt, hogy ne erőltess rá senkire semmit, ne próbáld megváltoztatni más gondolkodásmódját, inkább figyelj a másikra, kommunikálj és tisztázd, te mit miért gondolsz úgy, ahogy.
Barátot akarsz vagy tanulótársat?
Nem véletlen hagytam utoljára ezt a kérdést, mert szeretném, ha mindenképpen észben tartanád: ha barátot szeretnél, ne kezeld tanulótársként a partnered. Megértem, ha az ember azért szeretne japán barátot, hogy gyakorolja a nyelvet és segítsen neki a tanulásban, de azért valljuk be, hogy mi sem biztos, hogy barátként tudnánk tekinteni egy olyan külföldire, aki inkább csak azért beszélget velünk, hogy gyakorolja a magyar nyelvet.
Talán egy kicsit rossz a hasonlat, de egy tanulótárs egy eszköz a tanuláshoz, míg egy barátnál fontos, hogy az illető milyen ember, mi fog meg benne. Két egyenlő fél kell hozzá, ami egy olyan kapcsolatot tud előidézni, ami a tanuló és tanulótárs esetében szerintem nem feltétlenül van meg. Azt tudom mondani, hogy mindenképp érdemes különválasztani a barátkozást és tanulást, viszont ha úgy szeretnél tanulni, hogy közben esélyt adsz az ismerkedésnek is, akkor próbálkozz nyelvtanulós programokkal vagy olyan applikációkkal, amiket pont erre találtak ki.
Összegzés
Remélem, hogy nem vettem el senkitől se a kedvet a barátkozáshoz. Az biztos, hogy vannak falak, amiket meg kell ugrani, de semmi sem lehetetlen, csupán oda kell figyelni pár dologra. A kint töltött egy évem alatt nekem is sikerült olyan barátot szereznem, akivel most is nagyon gyakran beszélgetek nem csak felszínes dolgokról, mondhatom, hogy igazi, megértő barátom lett. Azóta még Magyarországra is ellátogatott hozzám, pedig azelőtt sosem érdekelte volna az ország. Szóval csak annyit tudok mondani, hogy fel a fejjel és sok-sok igaz barátot kívánok mindenkinek!
