Milyen nehézségek várnak a japán mesterképzésen?

A mesterképzés egy remek lehetőség arra, hogy az addig megszerzett ismeretekhez képest még mélyebb szakmai tudás birtokosai lehessünk. Tanulni sosem késő és természetesen sosem árt, a munkaajánlók ugyanis gyakran veszik figyelembe, hogy a jelentkező milyen diplomával rendelkezik. Ráadásul a keresetet tekintve sem mindegy, hogy az illető milyen szintig jutott el tanulmányaiban: a cégek gyakran jobb kezdő fizetést ajánlanak, ha valaki az alapképzés után további két évet is bevállalt.

Habár a legtöbb alapszak után a friss diplomások többféle mesterszak közül válogathatnak, a japán mesterképzést általánosan és értelemszerűen a japán vagy más keleti nyelvek és kultúrák alapszakot végzett személyek veszik, illetve vehetik számításba. Na de valójában mennyien is veszik a fáradságot, hogy japán mesterre menjenek, és hányan végzik el ténylegesen? Mik a nehézségek az alapszakhoz képest és mennyire nehéz elvégezni? Megéri-e a plusz két év, milyen kilátások vannak, hogyan lehet a mesterképzés után haladni? Alsóbb éves ismerőseim gyakran megrohamoztak ezekkel a kérdésekkel, így a továbbiakban ezekről a témákról szeretnék részletesebben írni. Ha viszont inkább az alapképzésről olvasnál többet, ez a cikk nagyban hasznodra válhat: Milyen nehézségek várnak a japán alapképzésen?

A japán mesterszak egy végzett hallgató szemével

Amiért a japán mesterszakot választottam

Mindenki más elhatározással fut neki a japanológia képzésnek. Az én esetemben mondhatni, egyértelmű volt, hogy alapszak után tovább fogom folytatni az egyetemet. Lehetőségem volt egy évet Japánban tanulni egy ösztöndíjjal, aminek az volt egyik feltétele, hogy hazatértem után is folytatom a Japánnal kapcsolatos tanulmányaimat. Nem volt más választásom, mint továbbra is Japánnal foglalkozni, viszont azt hiszem, akkor is megpróbálkoztam volna a mesterszakkal, ha nem mentem volna ki tanulni. Úgy éreztem, hogy jobban el kell mélyítenem a tudásom, hogy ezt valamilyen formában a hivatásommá tudjam tenni.

Csoporttársaim és felsőbb éves ismerőseim között is sokan voltak, akik ezért döntöttek a képzés mellett: bizonytalanok voltak, hogyan haladjanak tovább. A japán alapszakot végzettek számára ez egy biztos lépés, hiszen megszokott környezetben folytathatják a továbbtanulást, még akkor is, ha egyébként nem arra az egyetemre mennek, ahol az alapképzést elkezdték. Vannak persze olyanok is, akik már a kezdetektől csak Japánnal szerettek volna foglalkozni, és erre a mester adott nekik lehetőséget. Az alapszak alatt rengeteg tárgy más távol-keleti kultúráról és Japánhoz csak alig kötődő ismeretről szól, a mesterszakon viszont egytől egyig minden gyakorlat és előadás Japánra épít. Sokkal komolyabb kutatást lehet végezni, a szakdolgozat tartalmának mérete és mélysége is nagyban eltér a BA-n írthoz képest. Válassza az ember bármilyen okból az MA-t, az biztos, hogy nagyon eltökéltnek kell lenni, és annak éri meg valójában, aki mélyen elkötelezett a japán nyelv és kultúra iránt. Kétségtelen, hogy a két év alatt nem nagyon van idő unatkozni.

Szívesen adnék tanácsot, hogy melyik egyetemet érdemes választani, de sajnos ebben nem tudok és nem is igazán szeretnék segíteni. Egyrészt azért, mert csak egyiket végeztem el, így értelemszerűen csak azt ismerem igazán kívülről és belülről. Másrészt nehéz megmondani, hogy kinek melyik képzés felel meg a valóságban. Mást tudnék ajánlani attól függően, hogy ki mit vár a képzéstől, mit akar saját maga elérni, a jövőben inkább kutatni szeretne vagy gyakorlatiasabb tudásra vágyik, milyen érdeklődési köre van a témán belül, vagy milyen közegben érzi jól magát egyáltalán. A tantárgyak listája mindegyik egyetem esetében megtalálható az interneten és általában tájékoztatókat is tartanak a képzésről. Emellett azt tudom tanácsolni, gondoljátok át alaposan, milyen témában és milyen tanárral dolgoznátok együtt a szakdolgozaton, és mit akartok majd a későbbiekben csinálni. Kérdezzetek meg felsőbb éveseket, és ne feledjétek, jobb és rosszabb tapasztalatok mindenhol lehetnek, de mindből lehet valamilyen tanulságot levonni.

Mit mondanak a számok?

Akik jelentkeztek már korábban felsőoktatásra, bizonyára jól ismerik a Felvi.hu honlapot, ahol nemcsak a felvételi eljárásról lehet tájékozódni, hanem különböző adatok megtekintésére is van lehetőség. Közzéteszik többek között az egyes szakokra való bekerüléséhez szükséges ponthatárokat, a jelentkezők és felvettek számát. Az elmúlt évek statisztikáit bárki megnézheti, a keresést leszűrhetjük karokra, intézményekre, képzési szintekre, munkarendekre, finanszírozási formákra, de akár nemek és korosztály szerint is böngészhetünk az adatok között. Az alábbi két grafikon azt mutatja be, hogy hogyan alakult a jelentkezők és felvettek számának alakulása az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem japanológia mesterképzésén 2014 és 2021 között.

A grafikonok bal oldaláról lehet a számokat leolvasni: az elmúlt évek során a jelentkezők száma egyik egyetemnél sem lépte át a 80 főt, a felvettek száma pedig gyakorlatilag mindig hasonló tartományon belül mozgott (ELTE 0 és 10, KRE 10 és 20 fő között). A jelentkezők számával kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy ez egy összesített eredmény. Ez azt jelenti, hogy a jelentkezők között sokan nem első helyen jelölték meg a képzést. Ha csak őket néznénk, valószínűleg nem lenne olyan nagy a különbség, ugyanis nem olyan nehéz bekerülni a mesterszakra. Az utóbbi években csökkent a népszerűsége, ez talán annak tudható be, hogy az alapszakot végzett hallgatók előtt egyre több lehetőség mutatkozik meg: távol-keleti szakot végzetteknek szánt új képzés nyílt más egyetemeken, az ösztöndíjak számra évről évre növekszik, valamint az egyetemeken egyre többet foglalkoznak a munkalehetőségek felkutatásával. Ebben az egy-két évben viszont ismét megnőtt az érdeklődés, érezhetően bizonytalanabbak lettek a hallgatók a nagybetűs életet illetően, ez vezethette őket arra a döntésre, hogy válasszák a „biztosat”, vagyis a japán mestert.

A felvettek száma nem feltétlenül jelenti azt, hogy annyian is kezdték el a képzést. A mesteren nem igazán lehet követni, ki hol tart, sokan meggondolják magukat közben, esetleg nem sikerül leadniuk a szakdolgozatukat és csak később végeznek. Vannak, akik passzív évet toldanak be valahol, hogy tanuljanak egy évet Japánban. A KRE a számok alapján több hallgatót tudhat magáénak, mint az ELTE, de mondhatjuk, hogy mindkét képzésen családias a hangulat. Mivel kevesen vagyunk, az órák is teljesen mások: sokkal több lehetőség van belefolyni az eszmecserébe, a tanárok is jobban tudnak építeni a hallgatók érdeklődési körére. Az alábbi grafikonon a KRE mesterképzésén végzett hallgatók száma látható, az ELTE adatait sajnos sehol sem találtam ezzel kapcsolatban.

A fent felsorolt okokból kifolyólag mindig kevesebben végzik el a képzést, mint ahányan két évvel ezelőtt elkezdik. Egyesek megcsúsznak, mások több időt szeretnének fektetni a szakdolgozatra vagy nyelvtudásuk fejlesztésére. Azt azonban nem gondolom, hogy a záróvizsga nehézsége eredményezné ezeket a számokat. Őszintén szólva nem nehéz diplomát szerezni, ha az ember kellő energiát fektet a tanulásba. Tény, hogy nagy eltökéltségre van szükség, de az oktatók is tisztában vannak a szak nehézségével, ezért nagyra értékelik a hallgatók igyekezetét.

Elvárások és megpróbáltatások

Leginkább a KRE képzéséről tudok nyilatkozni, hogy milyen nehézségekbe is ütköztem, de minden bizonnyal az ELTE esetében is hasonlókat lehetne kiemelni. A képzés hossza mindkét egyetemen négy félév, ami az alapszakhoz képest kevés, de úgy éreztem, hogy ennek ellenére annál sokkal tartalmasabb időtartam volt. Különösen az első két félévben volt sok gyakorlat és előadás, amikre rendszerint kellett nekünk, hallgatóknak készülni. Sokféle megoldást választottak a tanárok az órai munkák értékelésére: kiselőadások, előzetes felkészülések szakszövegekből, fordítások, szövegelemzések, dolgozatok és beadandók. Ekkor még az órák is nagyon sokszínűnek bizonyultak, hiszen a történelemtől kezdve irodalmon át a nyelvészetig széles körben bővíthettük ismereteinket. Emlékszem, hogy az első félévben annyi teendő volt az órákkal kapcsolatban, hogy az egyetemen kívül nem is maradt igazán időm másra.

Az igazi mumusnak azonban a szakdolgozatot mondanám. Az első két félévvel ellentétben a második évben már jóval csökken a kurzusok száma, így valamelyest van idő a saját kutatásra. Mivel viszont két éves képzésről beszélünk, már az első év végén tudni kell, hogy miből és kinél akarjuk megírni a szakdolgozatunkat. A legelején rengeteget kell készülni az órákra, így emiatt kevés idő és még annál kevesebb energia marad, hogy az ember a kutatásán gondolkodjon. Azt tudom tanácsolni, hogy amint sikerült bejutni a mesterszakra, törjétek a fejeteket, milyen témával is foglalkoznátok. Természetesen van lehetőség csúsztatni tárgyakat és egy vagy két félévvel később is meg lehet szerezni a diplomát, de tapasztalataim szerint minél jobban húzza valaki, annál kevésbé tudja majd rávenni magát a befejezésre. Az alapszakhoz képest már egy jóval komolyabb kutatómunkát és alaposan tanulmányozott témát várnak el az oktatók, tehát érdemes előre gondolkodni, folyamatosan tanácskozni egy számodra rokonszenves tanárral, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen mindenről dönteni.

Ahogy fentebb is említettem, a mesteren általában kevesen vagyunk. Ez abból a szempontból jót jelent, hogy sokkal közvetlenebb hangulatban telnek az órák, bármikor lehet kérdezni és csupa olyan ember vesz körül, akik komolyan akarnak foglalkozni ezzel a területtel. Egy kis hátulütője talán az, hogy pont ezért nagyok velünk szemben az elvárások. Mindenkit megjegyeznek, és nem lehet csak úgy kibújni a feladatok alól, még akkor sem, ha egy olyan óráról van szó, ami nagyon nem tartozik az érdeklődési körünkbe. Vannak bizony nehezebben elvégezhető tárgyak, és mivel a mesterszakon már egy szinttel feljebb kell lépni, olyan témákba is mélyrehatóan bele kell ásni magunkat, amikkel egyébként sosem foglalkoznánk.

Lehetőségek az egyetem alatt és azt követően

Az oktatók fáradozásának hála ma már sok lehetőség áll a hallgatók előtt. Az intézmények számos japán iskolával állnak kapcsolatban, így egy kis kezdő tőkével nem is olyan nehéz egy csereprogram keretében kint tölteni egy évet. A mesterképzésre jelentkezőknek pedig különösen tudom ajánlani a MEXT kutatói ösztöndíját, amit olyan 35 éven aluli fiataloknak hirdetnek meg, akik már szereztek korábban diplomát. A képzés alap esetben maximum 2 év, de ha valaki egy újabb fokozat megszerzése céljából sikeresen felvételezik egy meghatározott idejű képzésre, akkor ez az időtartam akár hosszabb is lehet. Ezt egy kiváló lehetőségnek tartom a kutatómunka tartalmasabbá tételére.

Munka szempontjából is növekedni látszanak a lehetőségek. A KRE esetében minden félévben tartanak egy úgynevezett tréninghetet, amin mindenféle hasznos és gyakorlatias kurzuson vehetnek részt a tanulók. A japán szakra ilyenkor gyakran jönnek olyan korábban végzett hallgatók előadást tartani, akik magyarországi japán vállalatoknál helyezkedtek el diplomájuk megszerzését követően. Hiteles információkat lehet kapni, és a bátortalanabbak is egy kis önbizalmat szerezhetnek a munkakereséshez, ezért mindenképp ajánlatos részt venni ezeken az órákon. Ezenkívül az egyetemek nyitottak a japán vállalatok felé, gyakran látogattak el hozzánk japánok, akik állásbörzéket, munkalehetőségeket mutattak be nekünk. Azt viszont hozzá kell tennem, hogy egy japán szakot végzett frissdiplomásnak továbbra is kitartónak kell lennie attól függetlenül, hogy hogyan halad tovább a végzést követően, hiszen nincs egy olyan konkrét hivatás, amihez kizárólag ez a diploma lenne szükséges.

Végezetül pedig megemlíteném a Working and Holiday (WHS) vízumot, amit a nagykövetségnél lehet igényelni. Ez a vízum egy teljes évre szól, ami alatt munkát lehet vállalni az adott országban. Japánnal 2017-ben állapodott meg Magyarország, azóta tudják kihasználni ezt a lehetőséget azok, akik nem szeretnének tanulni, de nincs annyi anyagi forrásuk, hogy beutazzák Japánt. Így van, ez a vízum tulajdonképpen a turizmus fellendítésére találták ki, nem az a célja, hogy végig dolgozz egy évet, hanem az, hogy bejárd az országot, megismerd a kultúrát és szerezz egy kis tapasztalatot, amit a későbbiekben még hasznosítani tudsz. Ebből kifolyólag leginkább szezonális és alkalmi munkákat lehet találni vele, hiszen fontos, hogy az illető könnyen be tudjon tanulni az adott munkakörbe. Talán ezzel egy kicsit elvettem a kedvet azoktól, akik komolyabb állást szeretnének, de hallottam már olyan esetről is, hogy valaki ezt a vízumot kihasználva ment ki és az egy év alatt sikerült egy olyan munkát találnia, ahol alá tudott írni egy hosszabb szerződést, így később lehetősége volt munkavállalási vízummal visszatérnie Japánba.

Összegzés

Nyilvánvalóan nem könnyű a japán mesterszak, de talán mondhatom, hogy nem tartozik a legvészesebb képzések közé. Kellő odafigyeléssel és energiabefektetéssel könnyen meg lehet ugrani a kezdetleges akadályokat. A szakdolgozat ugyan okozhat álmatlan éjszakákat, azonban az alapszakon szerzett tapasztalatok után minden bizonnyal nem egy új terep, így az akkor elsajátított praktikákat itt is be lehet vetni. Tulajdonképpen minden a motiváltságról szól: ha tényleg szeretnéd csinálni, el fog repülni a két év, viszont ha nincs benned kellő akarat, bizonyára csak nyűg lesz a sok tennivaló. Ha úgy lépsz be a mesterszakra, hogy tudod, mit akarsz elérni, akkor az a tudat hozzá fog segíteni, hogy a dolgok a jó irányba haladjanak és meg tudd valósítani a célod.