Education

Milyen nehézségek várnak a japán alapképzésen?

to learn, a notice, information sign-64058.jpg

Bizonyára sokak számára okoz fejtörést a továbbtanulás. Iskolája válogatja, hogy az adott diák mennyi segítséget és útmutatást kap a témában, éppen ezért lehet hasznos ez a cikk azok számára, akiket érdekel a japán kultúra. Jelenleg Magyarországon (2021) két egyetemen lehet főszakként választani a japánt, az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen és a Károli Gáspár Egyetemen. Ezen a kettőn kívül is vannak olyan intézmények ahol lehetőség nyílik nyelvtanulásra, vagy esetleges specializációra, de mivel ez a cikk kifejezetten a japán alapképzésről szól, fókuszáljunk most rájuk. Hozzátenném azt is, hogy a szak pontos megnevezése Keleti nyelvek és kultúrák, japán szakirány, ami azt jelenti, hogy  nem kizárólag a szigetországról lesz szó, bármelyik egyetemre mész is.

Viszont nem is szaporítom tovább a szót, evezzünk érdekesebb vizekre! Ha pedig a már elvégezted a BA-t, és a mesterképzés felé kacsintgatsz, ez a cikk hasznos lehet: Milyen nehézségek várnak a japán mesterképzésen?

A japán alapszak egy végzett hallgató szemével

Amiért a japán alapszakot választottam

Olyan személyiség vagyok, aki rengeteg minden iránt érdeklődik, éppen ezért volt nehéz kiválasztanom, hogy hova adjam be a jelentkezésemet. Még a mai napig megmaradt ez a kíváncsi természetem, és az is lehet, hogy a jövőben elvégzek más képzést is. Ez talán egy kiemelendő aspektusa a felvételizésnek: nem dől el az egész életed a gimnázium 4. évében. Ha az a terv, hogy lediplomázol egy hároméves szakon, majd alapítasz egy céget, és fél év után felkerülsz a Forbes címlapjára, akkor talán nem jó helyen kutakodsz, viszont ha kicsit engedékenyebbek az elvárásaid, akkor tényleg azt tudom mondani, hogy nem kell erre rástresszelni. Annyi lehetőség van az életben, kár 18 évesen pánikba esni, hogy márpedig most azonnal el kell döntened az egész életutadat.

Na, ennyit a motivációs beszédről, térjünk a lényegre. Egészen kicsi korom óta érdekelnek a távol-keleti kultúrák, és olyan 11-12 éves lehettem, amikor ez az érdeklődés még inkább leszűkült, és Japánra vetettem szemet. Magával ragadott a művészet, a történelem, a zene, meg úgy maga az egész kultúra úgy ahogy van. Már gimiben eldöntöttem, hogy szeretnék Japánban élni legalább néhány évig, ehhez pedig az első lépés a nyelvtudás. De valóban elég ennyi?

A tapasztalataim azt mutatják, hogy nagyon nem. És talán ez a legnagyobb érvem a japánszak mellett. Egy olyan összetett kultúráról beszélünk, amit még a három év alatt sem sikerült kiismernem, hát ha még valaki heti 2-3 órát koptatja egy nyelviskola padját. Nem azt mondom, hogy nyelviskolában nem lehet a kultúráról tanulni, vagy akár a szabadidőnkben nem informálódhatunk megfelelően, de mennyivel egyszerűbb már, ha az egész tanulmányaidat átjárja az, hogy egy olyan országról tanulsz, amit imádsz. A magyarban is mennyi rejtett utalás lehet egy mondat mögött, és mennyit számít az, hogy ismered-e Petőfi X versét, vagy sem. Úgy fogalmaznék, hogy a japán alapképzés nemcsak egy nyelvi tudást adott, hanem egy alapműveltséget is. Tanultam etiketett, történelmet, földrajzot, gazdaságtudományt, politikát, ami valljuk be, elengedhetetlen a kinti élethez. Nem elég, ha tudsz rendelni egy kávét, ha közben nem vagy tisztában az ország hierarchiai rendszerével vagy nonverbális kommunikációjával.

Mit mondanak a számok?

A magyar felsőoktatási rendszer keretein belül a hallgatóknak lehetőségük nyílik arra, hogy térítésmentesen kipróbálják a szakot, amire jelentkeztek. Ez persze azt eredményezi, hogy elég sokan hagyják ott a képzést az első ingyenes félév után, lévén nincs tétje. De nézzük, mennyien indulnak el ezen az úton?

Mindkét egyetem esetében elég magas a kapacitás, 85 fő az ELTE illetve 140 fő a Károli esetében. Sajnos az első félév után azonban sokan hagyták ott az egyetemet vagy passziváltattak, és ahogy jöttek be az új tárgyak, nőtt az egy hétre feladott kanjik száma, ez a csökkenés csak folytatódott. Átlagosan az elsőévesként indulók 1/5-e szokott lediplomázni alapképzésen, ami persze sokmindentől függ. Mesterképzés mindkét intézményben indul, viszont ott már sokkal családiasabb a légkör, az ELTE esetében 10, a Károlin pedig 20 fő a maximum kapacitás.

Forrás: Felvi, https://www.felvi.hu/

 

Forrás: Felvi, https://www.felvi.hu/

Elvárások és megpróbáltatások

Mivel én csak az egyik egyetemre jártam, nem tudok teljesen átfogó képet adni az egész magyarországi japán alapképzésről. Azt viszont el tudom mondani a tapasztalataim alapján, hogy sokan azért hagyják ott a szakot, mert valamiben csalódtak. Az okok általában a következők:

  • túl nagy az elvárás
  • túl sok a töltelék óra
  • kiábrándultak az országból
  • találtak valamit, ami jobban érdekli őket

Nyilván ezt nem tudom statisztikákkal alátámasztani, pusztán a környezetemben tett megfigyelésekre alapozok. Mindegyik indokban van ráció egyébként. Első évben még enyhébb a követelmény, nálunk például 20-30 kanjit kellett egy héten megtanulni, majd a második évtől ez a szám több mint háromszor nőtt. Sokan nem számítottak ilyen hatalmas ugrásra, és nem érte meg nekik a szenvedés. Meg lehet érteni, természetesen, a kanjikba sok bicska törik bele. A töltelék órákra utaltam már korábban is. Keleti nyelvek és kultúrák a szak, így mi tanultunk például kínai történelmet vagy épp távol-keleti vallásokat is. Egyéntől függ, hogy mennyire élvezi ezeket az órákat, aztán másodévtől jön a minor vagy a specializáció, ami szintén tartogat meglepetéseket. Sokan panaszkodnak arra, hogy olyan tárgyakkal is traktálnak, amiknek köze sincs a japánhoz, és mennyire igazuk van, némelyiknél nekem is kikerekedett a szemem. Viszont ennek is vannak pozitív hozadékai, én például sosem gondoltam volna, hogy japánszakon fogom megtudni, hogy milyen jogaim vannak EU-s állampolgárként.

A másik két probléma is elég gyakori. Az utóbbi egyrészről szomorú, hogy valaki otthagyja a szakot, másrészről viszont örüljünk neki, hogy talált valamit, ami igazán érdekli. Már ha nem arról van szó, hogy egyik képzésről ugrál át a másikra.

Az előbbibe azonban könnyű beleesni, ez személyes tapasztalat. Japán nem tökéletes, és akadnak olyan emberek akár a tanárok, akár a felsőbbévesek körében, akik igyekeznek ezt minél inkább éreztetni veled. A másik véglet persze a rózsaszín köd, aki semmi rosszat nem akar elhinni Japánról, és azt hiszi, hogy az valójában a mennyország földi megtestesülése. Na, ők mondjuk legalább elvégzik a szakot, jobb esetben. Most azokhoz szólnék, akik úgy érzik, csalódtak az országban, és már nem is akarnak hallani róla többet. Egyetlen ország sem tökéletes. Könnyű valamire azt mondani, hogy szuper hely azok alapján, amit az interneten látsz róla, vagy esetlegesen egy kéthetes nyaraláson tapasztalsz belőle. Olyan ez, mint egy párkapcsolat, minél több időt töltötök együtt, annál több hibát találsz a másikban. De két ember közti kapcsolatnál is mérlegelni kell, hogy mikor tudod be ezeket a hibákat puszta porszemnek a gépezetben, és mikor döntesz úgy, hogy mindkettőtöknek jobb, ha végleg elbúcsúztok egymástól.

Lehetőségek az egyetem alatt és azt követően

Szerintem mindenki hallotta már azt a sztereotípiát, hogy bölcsészek töltik fel a ruhaboltokat, gyorséttermeket, vagy egyéb üzleteket. Már nem úgy, mint vásárlók, hanem mint eladók. Erre a sztereotípiára kifejezetten érzékeny vagyok, mert nagyon leegyszerűsíti a valóságot, és még csak nem is feltétlen igaz. Nyilván sok helyen várják el, hogy legyen speciális végzettséged, de szerintem mindenkinek van olyan ismerőse, aki tök jól el tudott helyezkedni akár diploma nélkül is. Minden rajtad áll. Sőt, van egy jó hírem! Japánban ritkán nézik, hogy milyen szakot végeztél. Álláshirdetéseknél általában két kategóriában lehet kutakodni, humán (文系) és reál (理系) irány. Amennyiben Japánban lévő japán céghez felvételizel, a japán diplomáddal el tudsz helyezkedni olyan cégnél, ami humán diplomával keres embert.

De ha azt vesszük, hogy Magyarországon szeretnél maradni, akkor se keseredj el. Az egyetemeken általában vannak karrierirodák, anyanyelvi tanárok, akik segítenek, és esetleg ajánlást is tudnak adni egy-egy céghez, tanári álláshoz.

Sőt még olyan is előfordult, hogy egy japán munkaközvetítő cég tartott előadást nálunk a kinti munkalehetőségekről, és ismerek is olyat, aki általa talált állást Japánban. Az ösztöndíjakról meg ne is beszéljünk, mind az egyetemek, mind a nagykövetség, mind a Japán Alapítvány kínál programot azok számára, akik Japánban szeretnének tanulni, kutatni. Gondold végig, hogy mik a terveid. Ha csak 1-2 évet szeretnél kint tölteni, és örülnél neki, ha biztonságos hálót tudhatsz magad alatt, akkor mindenképp javaslom ezeket az ösztöndíjprogramokat, hiszen az intézmény, ahova mész gondodat viseli, és még a pénz miatt se kell aggódnod.

Ha viszont eleged van az iskolapadból, nem vonz a kutatás sem, remek lehetőség a Working Holiday vízum (WHS), amivel egy évig vállalhatsz munkát Japánban. Ez egy picit rizikósabb, hiszen ott helyben kell állást keresned, de sok pozitívuma is van, például az, hogy sokkal lazább, tudsz utazni is közben, és olyan munkákat vállalhatsz, amik nem dobnak be rögtön a mélyvízbe. A japán cégek világa európaiak számára elég nagy megpróbáltatás a rengeteg túlóra, hierarchia és biznisz japán miatt. Ez a vízum arra is tökéletes, hogy felkészülj a későbbiekre. Sokan úgy helyezkednek el cégnél, hogy a WHS vízum által vállalt munkájuk mellett interjúkra járnak, és végül ajánlatot is kapnak valahonnan. Szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen az internet és a szabad utazgatás megkönnyíti a munkakeresést is. Ami pedig szintén a japánszak mellett szól: mindig kérhetsz segítséget a tanáraidtól, legyen szó itthoni vagy kinti munkáról.

Összegzés

Mindenképp nehéznek tűnik a döntés, amikor a távoli jövőt látjuk magunk előtt. Hova felvételizzek? Mennyire éri meg ez a három év? Hogy tudom majd 10 év múlva hasznosítani, amit itt szereztem. Saját tapasztalatból azt tudom mondani, hogy nem bántam meg, hogy elvégeztem a japánszakot, mert hiába nincs spéci végzettségem, olyan kapcsolati rendszert alakítottam ki, hogy ha más nem, tanácsért bármikor tudok fordulni a barátaimhoz, tanáraimhoz. Nagyon fontos, hogy hiába végzel el egy egyetemet, nagyon sok múlik rajtad. Mennyire vagy lelkes, mennyire veszel részt aktívan az egyetemi programokban, milyen komolyan veszed a tanulást. Ha félvállról veszel valamit, legyen az akár a legmenőbb szak is, ami fix munkát biztosítana, nem biztos, hogy sikerrel jársz az életben, míg ha szíved-lelked beleadod egy bölcsész szakba, a jég hátán is meg fogsz élni. Ne hagyd, hogy eltántorítsanak a vészmadarak, és azt tartsd szem előtt, hogy számodra mi a legfontosabb. Ha pedig mégis csalódnál, emlékezz mindig arra, hogy bármikor újrakezdheted. Nincs olyan, hogy kárba ment idő. Mindenből tanulsz valamit.