Ahogy azt a nyelvkutatók állítják, a japán a világ legnehezebb nyelvei közé tartozik, és nem csak hosszú évek, hanem bizony folyamatos kitartás és nyelvérzék is szükséges az elsajátításához. Azonban azt kell mondanom, hogy személyes tapasztalataim alapján a japánt koránt sem sorolnám a legnehezebben megtanulható nyelvek közé. A kitartás és nyelvérzék nem elhanyagolható, de a legfontosabb az érdeklődés és az eltökéltség. Legyen bármennyire is könnyen tanulható például az angol nyelv, ha az ember nem érzi a késztetést, hogy megtanulja, akkor ugyanolyan döcögősen fog menni, mintha egy nehéznek ítélt nyelvvel próbálkozna.
A japán nyelv egy magyar számára először nagyon logikusnak tűnhet: ugyanúgy használ ragokat, toldalékokat, mint a magyar, a kiejtés is viszonylag egyszerű, valamint a nyelvtani elemek összekapcsolódásai sem okozhatnak nagy gondokat. Azonban van egy pont, aminél meglehetősen sokan feladják: ezek a kanjik. A japán nyelv írásrendszere messze az egyik legnehezebben elsajátítható a világon, még a japánok között is ritka, hogy valaki teljes tökéletességgel tudjon leírni minden egyes kanjit. Nem meglepő, hiszen 1000-2000 hasonló és mégis más írásjegyről beszélünk. Ebben a cikkben leginkább ezekről a mumusokról lesz szó, illetve arról, hogy milyen formában tanulják őket a japánok és a japánul tanuló magyarok. Ha többet olvasnál a japán tanulásról és a magyarországi egyetemi japán képzésről, akkor az alábbi cikkek hasznosak lehetnek:
Hogyan tanulj meg folyékonyan japánul? – 5 tipp a magabiztos kommunikációhoz
Milyen nehézségek várnak a japán alapképzésen?
A japán írásjegyek oktatása és annak időtartama a valóságban
A japán nyelvtanulás rémsége: az írásrendszer
A japán írásrendszer a világ egyik legbonyolultabb írásrendszere, amit valójában maguk a japánok is kénytelenek éveken át tanulni. Ez egy rendkívül összetett, ám igen logikus írás, ami több elemre bontható fel. Négy fő, teljes értékű részt különíthetünk el: hiragana, katakana, kanji és romaji. Az első kettőt együttesen kana néven is ismerhetjük, tulajdonképpen mindkettő egy szótagírás, habár nyelvészeti szempontból ez nem teljesen állja meg a helyét. Hiraganával íródnak általában a ragozható alakok és toldalékok, míg katakanával az idegen szavak és az azokból eredeztethető japán szavak. A romaji a latin betűs írás. Bizony, még a japán szövegek esetében is előfordul, hogy valamit latin betűvel írnak le. A kanjik pedig eredetileg kínai írásjegyek, rengeteg van belőlük, és a többféle olvasat csak még inkább megnehezíti a megjegyzésüket. Ez a négy írásfajta az alábbi módon akár egyetlen mondatban is megjelenhet egyszerre.
カタさんはAmazonで本を2冊買いました。
Kata 2 könyvet vett az Amazonon.
Ez a mondat jó példa arra, hogy hogyan fér meg egymás mellett a négy írástípus. Ha még pontosabbak akarunk lenni, akkor öt, hiszen a számok lejegyzésére fent látható módon használják az arab számjegyeket. Kékkel vannak beszínezve a hiraganák, zölddel a katakanák, pirossal a kanjik, lilával a latin betűk, narancssárgával pedig az arab számjegy.
A kanji írás képírás, azaz maguk a karakterek egy bizonyos jelentést hivatottak visszaadni. A japánok körülbelül az 5. században vették át Kínából az írásrendszert, amit elkezdtek a saját nyelvük lejegyzésére használni. Eltelt azóta rengeteg idő, a japán és a kínai írásrendszer is több reformon esett át, de még mindig előfordul, hogy egy kínai karakter jelentése megegyezik a japánnal. Azonban az olvasatra ez már nem teljesen igaz: a japánok átvették a karaktereket legtöbbször a jelentéssel és olvasattal együtt úgy, hogy saját szavuk is volt az adott kifejezésre. Ilyenkor azt a szót az írásjeggyel párosították, így jött létre az a szerencsétlen helyzet, hogy egy karakternél japán és kínai olvasatot is meg kell különböztetnünk, ráadásul azokból is lehet akár több.
A kanjik oktatása
Mikor és hogyan sajátítják el a japánok?
Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy a japánok mennyi időt szánnak az írásjegyek elsajátítására. Mielőtt még rátérnénk erre a témára, érdemes tisztázni, hogy mekkora mennyiségről is beszélünk. A Japán Oktatási Minisztérium által kiadott jōyō kanji (常用漢字) lista szolgál útmutatóként hozzájuk és olvasataikhoz. A jelenleg érvényben lévő listát 2010-ben frissítették utoljára, azóta összesen 2136 karakter szerepel benne. Ezt a listát alkalmazzák a hivatalos, kormányzati dokumentumokban, újságokban, kiadványokban és műsorok felirataiban, azaz minden olyan általános formában, amellyel a társadalom tagjai találkozhatnak mindennapjaik során. Magyarán egy átlagos, felnőtt embernek kellene tudni felismerni az ebben a listában felsorolt kanjikat.
Na de mégis mikor és milyen ütemben történik a kanjik oktatása? Az úgynevezett kyōiku kanji (教育漢字) lista tartalmazza azokat az írásjegyeket, amiket a japánok az általános iskola hat évében tanulnak meg. 2020 előtt ez összesen 1006 kanji volt, évre pontosan lebontva első osztályban 80, másodikban 160, harmadikban 200, negyedikben 200, ötödikben 185, hatodikban pedig 181. 2020-ban azonban az Oktatási Minisztérium úgy döntött, hogy hozzáadják a listához azokat a prefektúrák neveiben szereplő kanjikat, amelyek eddig nem szerepeltek benne, így a megtanulandó szám 1026-ra nőtt. A jōyō kanji listából megmaradt 1100 írásjegyet pedig a középiskola végéig tanulják, habár ehhez már nem tartozik éves felosztás.
Az általános iskolákban más-más módszerekkel folyik a kanjik oktatása, de a legtöbb helyen a tanulók nem kapnak különösebb segítséget. Valljuk be, mindenkinek más technikája van dolgok memorizálására, így nem is meglepő, hogy a diákoknak maguknak kell megbirkózniuk a feladattal. Kanji tesztek általában hetente vannak, de mivel az írásjegyek száma egyik évben sem haladja meg a 200-at, így valamelyest barátságos tempóban tudják hétről hétre megtanulni az új karaktereket. Általános iskola után már egy kicsit más a helyzet. Az egyetemi felvételiken úgymond elvárás a listán szereplő kanjik ismerete, így aki tovább szeretne tanulni, minden bizonnyal továbbra is lelkesen folytatja a tanulást. Mivel azonban középiskolákban már általában nincsen számonkérés belőlük, leginkább egyéntől függ, hogy ki mennyi energiát fektet bele.
Mikor és hogyan sajátítják el a japánul tanuló magyar hallgatók?
Mivel én egyetemi képzésen vágtam bele a japán tanulásba, így a következőkben arra szeretnék fókuszálni, hogy hogyan is kell elképzelni a kanji tanulást a japán szakon. Jelen pillanatban Magyarországon két felsőoktatási intézmény indít japán kultúrával és nyelvvel foglalkozó képzést. A két egyetem módszerei és elvárásai között lehetnek különbségek, de beszámolók alapján úgy vélem, valamelyest hasonló tempót diktálnak a kanjik tanítása során.
A legeslegelső félév első két hetében kell megtanulni a japán írásrendszer legalapvetőbb részét: a hiraganákat és a katakanákat. Két hét elteltével teszt segítségével mérik fel, kinek mennyire sikerült ez a feladat. Azonban elmondható, hogy még ha nem is sikerül megtanulni őket, a későbbiekben már nincs lehetőség felzárkózásra. A tesztet követő nyelvórákon az oktatók úgy veszik, hogy a hallgatóknak már mindenféle gond nélkül megy a kanák írása és olvasása, így akik az első két hétben nem jegyezték meg őket rendesen, minden bizonnyal le is morzsolódnak. Ez a hirtelen feszes tempó azért lehet jó, mert felkészít a további megpróbáltatásokra. A képzés első két félévében majdnem minden héten volt kanji teszt. Habár felismerni könnyebb őket, a számonkéréseken (sajnos vagy nem sajnos) arra voltak kíváncsiak, hogy az írás hogyan megy.
A későbbi félévekben nem feltétlenül voltak tesztek, egyetemtől függően máshogy épülnek fel a nyelvórák: vannak szint szerinti felosztások, de van, hogy tetszés szerint lehet választani a különböző típusú órák közül. Mindenesetre a kanji tanulást akkor sem lehet és nem is szabad elhanyagolni, ha nincsenek kanji tesztek, ugyanis a harmadik évet záró vizsgát a japán nyelvvizsga N3-as és N2-es szintjéhez igazítva állítják össze. Hivatalos meghatározás szerint az N2-es szinten a beszélő nem csak mindennapi helyzetekben, hanem széles körben különböző témákban képes megértetni magát. Habár nincs meghatározva, hogy ez írásban például hány írásjegyet takar, az eddigi sémák alapján körülbelül 1000 karakterre saccolhatjuk. Mindez azt jelenti, hogy egy japán szakos magyar tanulónak 3 év alatt kell nagyjából annyi kanjit elsajátítania, mint egy japánnak az általános iskola 6 évében.
Minden kezdet nehéz: az első 99 kanji
A japán szakon nagyon sokan vannak, akik az első félév közben vagy után a feladás mellett döntenek, és ennek legtöbbször a nagyon gyors tempó az oka. A kanjiknál ez különösen megmutatkozik, hiszen muszáj elérni egy bizonyos szintre a rövid idő alatt, de az oktatók nem tudnak segíteni abban, hogy a nyelvtanuló megtanulja őket. Mindenkinek magának kell leülnie és úgy tanulnia, ahogy csak tudja. Amikor bekerültem a japán szakra, szinte semmi fogalmam nem volt az írásrendszerről, így amikor végre sikerült megtanulnom a kanákat, nagyon büszke voltam magamra. Ezután tudatosult bennem, hogy mindez sehol sincs ahhoz képest, ahova el kell jutnom a három év alatt. Akkor bele is gondoltam, hogy nem meglepő, ha ezután sokan feladják a japán nyelv tanulását.
Pontosan ilyen gondolatokkal küzdő tanulók számára fejlesztette ki kanji oktató könyvét a nyelvészettel és írásrendszerekkel foglalkozó Honda Hiroyuki tanár úr. Kantan ruuru to paatsu de oboeru kihon no kanji 99 (かんたんルールとパーツでおぼえる きほんの漢字99) című könyvében 99 darab írásjegyet sorakoztat fel, amelyeket saját maga választott ki és rakott sorrendbe. Hogy miért ennyit választott? Nagyon egyszerű a válasz: úgy gondolta, hogy a nyelvtanulók számára száz már sok lenne, de kilencvenkilenc még pont annyi, amennyit mindenféle kudarc vagy ráunás nélkül meg tudnak tanulni. Továbbá van még egy ok, mégpedig az, hogy ezek a kanjik több szempontból is nagyon hasznosnak bizonyulnak.
Legelőre vette a legegyszerűbb kanjikat, amelyek logikusságukból kifolyólag könnyen megjegyezhetők, mint például az 一、二、三、口、中、日 stb. Utánuk csoportokat állított fel a gyökökre fókuszálva, például egymást követően mutatta be az エ gyököt tartalmazó kanjikat, mint a 左 vagy 空. Mivel a tanuló így bizonyos részre tud koncentrálni, gyorsabban és hatékonyabban tudja memorizálni őket. Magyarázatokat fűzött hozzájuk, így az írás szabályai is hamarabb megragadnak az ember fejében. Például leírja, hogy az olyan kanjikban, mint a 車、事 vagy 書, mindig a legvégén húzzuk be a függőleges vonást, ennek köszönhetően a tanuló a későbbiekben bizonyára egy ismeretlen, de hasonlóan felépülő kanji esetében is tudni fogja a helyes vonásrendet. A nyelvész célja az volt, hogy a 99 kanji elsajátításával minél inkább megkönnyítse a megmaradt több mint 2000 írásjegy megjegyzését.
Összegzés
Mind azt láthattuk, a japánok és az egyetemi képzésen japánul tanuló magyar hallgatók számára teljesen más időtartam áll rendelkezésükre a kanjik tanulásához. A magyaroknak gyakorlatilag fele annyi idő alatt kell azt a teljesítményt hozniuk, mint a japán általános iskolásoknak. Talán a japánok esetében az is nagy előny, hogy mindennap találkoznak kanjikkal, hiszen ott vannak a táblákon, újságokon, tévében és a mindennapi élet többi helyszínén.
Azt viszont fontosnak tartom kiemelni, hogy hiába az anyanyelvük, ugyanúgy meggyűlik a bajuk a kanjik tanulásával, mint nekünk. Nincs más lehetőség, mint gyakorolni, írni, olvasni és ismételni, amennyit csak tud az ember. Manapság nem olyan nagy hátrány, ha valaki nem tud kanjikat írni, hiszen az informatika fejlődésének hála elegendő begépelni az olvasatot és már ki is ugrik az általunk kívánt írásjegy, de elmondható, hogy Japánban még jó darabig az alap műveltség részét fogja képezni a kanjik írni tudása. Érdemes tehát nem feladni és nyűgként tekinteni rájuk. Ráadásul ha egy kicsit megváltoztatjuk a gondolkodásmódunkat, sok érdekes felfedezés is várhat ránk a tanulás során. Úgyhogy csak hajrá!
