Education

A japán nyelv színei – nyelvjárások

japanese umbrellas, parasols, illuminated-636870.jpg

Japán a világ egyik leghomogénebb országa, ami annyit tesz, hogy a lakosság legnagyobb része „őslakókból” áll. Ez természetesen még nem jelenti azt, hogy a kultúra teljesen egysíkú és nincsenek tájegységenként jellegzetességek. A japán emberek is egészen különbözőek attól függően, hogy melyik térségről érkeztek. Ezt persze akár sztereotípiaként is fel lehet fogni, viszont ez a cikk nem erre akar kitérni. Tényszerűen szeretném alátámasztani a mondandómat, amire pedig a legegyszerűbb módszer, ha bemutatom a nyelvjárásokat.

Számos olyan ország van a világon, ahol mind a mai napig léteznek a különféle tájszólások és nyelvjárások legyen az akár Németország vagy az Egyesült Államok, nem is beszélve azokról a területekről, ahol az egykori törzsek még mindig nem olvadtak egybe teljesen. Japán esetében is ilyesmiről beszélhetünk. Nem arról van szó, mint Kínában, ahol az ország egyik végében élő lakos meg sem érti, amit az ország másik végében élő társa beszél, sokkal inkább hasonlít a helyzet az amerikai és brit angol közti különbségre. Bizonyos szavak, ragozás, esetlegesen a kiejtés adja az egyes nyelvjárások egyediségét.

Ha többet szeretnél megtudni a japán nyelvről, ezek a cikkek érdekesek lehetnek számodra:

A japán tiszteleti nyelv, a keigo felépítése példákkal szemléltetveTanultál már a japán udvarias nyelvről, de még sem tudod a gyakorlat...

Hōgen és Hyōjungo

Japánul a tájegységek nyelvjárásait hōgennek (方言) nevezik. Ellenben a standard nyelvjárás elnevezése a hyōjungo (標準語). Azok, akik japánul tanulnak az esetek legnagyobb részében a standard nyelvjárással fognak találkozni. Ez úgymond a hivatalos nyelv, ezt használják az oktatásban, a munka világában, a médiában és jóformán mindenhol. A nyelvjárások is előbukkannak ugyan itt-ott, de ha az ember Japánban akar dolgozni, nem feltétlenül kell ismernie az okinawai tájszavakat. Annál is inkább, mert egy átlag japán sem ért minden egyes szót, ami nem a saját térségének nyelvjárásán van, ez viszont nem jelenti azt, hogy egy külföldi teljesen jól boldogul mindennemű hōgenismeret nélkül. Ki tudja melyik prefektúrában fogsz kikötni, sőt akár a nemzetközi japán nyelvvizsgán, a JLPT-n is számon kérhetik magasabb szinteken. Most pedig nézzük, miként is lehet csoportosítani a nyelvjárásokat.

Hōgen felosztásai

Japán négy fő szigetből, nyolc régióból és negyvenhét prefektúrából áll, aminek köszönhetően bőven akadnak nyelvjárások. Akár városonként is találkozhatunk eltérésekkel, de egyelőre nem kell olyan mélyre ásnunk a témában, elég, ha a fő hōgeneket ismerjük. A felosztást Kindaichi Haruhiko nyelvész munkája alapján fogom ismertetni.

Elsősorban három nagy csoportra oszthatjuk a japán nyelvjárásokat: Nyugat-Japán (西日本), Kelet-Japán (東日本) és Kyūshū (九州). Ez utóbbi a legdélebbi fősziget.

Nyugat-Japán esetében két különbséget teszünk; Kinki (近畿) vagy nem Kinki (非近畿). Ezt a régiót más néven Kansainak is nevezzük.  Ezen a két kategórián belül pedig több alkategóriát találunk, ilyen például Hokuriku (北陸) (Kinki) vagy Aichi (愛知) (nem Kinki).

Kelet-Japán három kisebb egységre osztható: keleti rész, északi rész és Hachijo-jima (八丈島), ami egy vulkanikus sziget a Csendes-óceánon. Itt is következnek a különféle alkategóriák, leginkább az egyes prefektúrák.

Kyūshū már nem ennyire tagolt, csupán három egységre osztható; Hichiku (肥筑), Hōnichi (豊日) és Satsugu (薩隅).

Szókincs és nyelvtan

Hogy jobban megértsük, mikben rejlenek a különbségek a nyelvjárások esetében, az a legegyszerűbb módszer, ha példákat veszünk. Nem fogok minden egyes tájszólásra kitérni és részletesen boncolgatni a nüánsznyi eltéréseket, de a legfontosabb hōgenekre kitérek.

Egy kis magyarázat: ha egy adott nyelvjáráson belüli tájszólásról beszélünk, japánban a –ben (弁) utótagot tesszük a szó végére, például Osaka-ben (大阪弁)

Hokkaidō, Tōhoku

Az ország két legészakibb régiójában mind a mai napig érezhető a térségben élő etnikai kisebbség, az ainuk befolyása. Ragozást és végződéseket tekintve beszélhetünk szóvégi magánhangzó rövidülésről, például でしょう (deshō – ugye) helyett azt mondjuk, hogy でしょ(desho). Megtalálható továbbá egy mondatvégi べpartikula is, aminek lényeges jelentésmódosító szerepe nincs, csupán feltételezésre utal. Például: さぁ、次の課題でもやるべぇか (Saa, tsugi no kadai demo yaru beeka – Lépjünk tovább a következő feladatra!)

Szókincset tekintve érdekesség például, hogy ami a standard nyelvjárásban a dobnit jelenti (投げる nageru) az az északi régiókban a kidobni igének felel meg (捨てる suteru). Továbbá kisállatok esetében a こ(ko) kicsinyítő képző nem a szó elejére, hanem a szó végére kerül; こうま(kouma – boci) helyett うまこ (umako).

Kantō

Mivel ebben a régióban található Tokió, az egész ország nyelvezetét meghatározza a kantōi hōgen. Ez az, amit a legtöbb külföldi is megért, mégis néhány jellegzetességet kiemelnék; erre a nyelvjárásra jellemző az, hogy a melléknevek végén összevonják a magánhangzókat. Így lesz például a やばい–ból (yabai) やべー(yabee), vagy az 熱い –ból (atsui) あっち(acchi). A fent említett mondatvégi べ partikula itt is jelen van.

Kansai

Ha valaki japán vonatkozásban meghallja azt a szót, hogy nyelvjárás, valószínűleg elsők között jut eszébe a kansai dialektus. A standard nyelvjárás mellett az egyik legismertebb, legjelentősebb hōgenről beszélünk, olyan városokban használják, mint Oszaka vagy Kiotó. Jellegzetessége, hogy míg a japán nyelv kifejezetten érzéki és kifinomult, a Kansai-ben a komikusok nyelve. Számos humoristának ad otthont Oszaka, így aki kicsit jobban ismeri az itteni kifejezéseket, akaratlanul is jókedvre derül. Viszont éppen ebből kifolyólag vannak olyanok is, akik nem néznek jó szemmel azokra, akik Kansai-bent használnak, mert közönségesnek és faragatlannak tartják. Erről persze nem azok tehetnek, akik már évszázadok óta a térségben élnek, és mintegy az anyanyelvükről van szó, a kansai lakosok büszkén használják az olyan kifejezéseket, mint például az アホ (aho – bolond) ほんま (honma – tényleg) vagy どないしたん (donaishitan – mi a helyzet, mi a baj). Egész fordító programok épülnek arra, hogy összehasonlítsák a Kansai-bent a hyōjungóval, online szótárakat is találhatunk az interneten. A szókincs mellett ragozásban is számos különbséget érdemes megemlíteni. Elsősorban a tagadó alakokat. Ehhez készítettem egy táblázatot, hogy átláthatóbb legyen a sok-sok eltérés.

Kansai Standard
~ちゃう ~じゃない
~へん ~ない
~あかん ~だめ
~ええ ~いい
~せ ~そう
~や ~だ

Egész kurzusokat lehetne tartani a Kansai hōgenből, viszont én ilyen mélységekbe nem ásnék le, inkább csak bemutatok pár példamondatot, hogy érezhető legyen a különbség.

Kansai Standard
食べたらあかん 食べちゃだめ
ええんちゃう? いいんじゃない?
ほんまや! 本当だ!
やってもた やっちゃった
しんどい 疲れた

Kyūshū

Az ország legdélebbi főszigetének dialektusát tartják a legaranyosabbnak mind közül. Szókincsbeli érdekességként megemlítenék két példát: az egyik a なおす (naosu – javít) ige, amit a standard nyelvjárás 片付ける(katazukeru – rendbe rak) igéje helyett használnak. És hogy még jobban összezavarjuk a nyelvtanulók lelki békéjét, ami a hyōjungóban a menni ige (行く iku), az bizony Kyūshū szigetén a jönni (来る kuru). Mondatok terén jellegzetes végződés a ~ばい partikula, ami egyfajta nyomatékot ad a mondandónak. Egy másik pedig jól mutatja, hogy miért is tartják ezt a dialektust a legaranyosabbnak, hiszen a mondatvégi ~っちゃ partikula főleg egy fiatal lány szájából kifejezetten かわいい hatást kelt. Például, ha azt mondjuk ここのラーメンはおいしいっちゃ (Koko no raamen ha oishiiccha – Az itteni ramen nagyon finom).

Okinawa (Ryūkyū)

Végül de nem utolsó sorban pedig a csodaszép Okinawa-sziget dialektusára térnék ki.

Ryūkyū korábban önálló királyságként létezett egészen addig, míg a 19. században Japán fennhatóság alá került. Érthető hát, hogy miért olyan egyedi és különös ez a dialektus. Ha az ember eredeti okinawai szöveget hall, talán nem is az az első gondolata, hogy ez japánul van. Mind szókincs, mind ragozás terén rengeteg eltérést fedezhetünk fel közte és a standard nyelvjárás között. Elsőként kiemelendő a sok nyújtott magánhangzó, ami a Ryūkyū-benben megtalálható.  Már maga ez a név is így hangzik: うちなーぐち (uchinaaguchi).

Olyan kifejezések esetén is találkozunk eltérésekkel, mint az egyik legalapabb köszönés, a こんにちは ami Okinawán férfiak szájából はいさい (haisai), nőkéből pedig はいたい (haitai)-ként hangzik.

Végül érdekességként mellékelek egy táblázatot néhány okinawai kifejezéssel, ami jól mutatja, hogy mennyire más ez a dialektus, mint az összes többi.

Okinawa Standard
わっさいびーん ごめんなさい
まーさん おいしい
めんそーれ いらっしゃいませ
にーぶい 眠い
くわっちーさびら いただきます

Összegzés

Japán bármennyire is homogén a népességét tekintve, a nyelv tájegységenként rendelkezik számos jellegzetességgel. Egyesek számára talán ez nehézséget okoz a nyelvtanulásban, hiszen nem elég, hogy a standard nyelvjárást meg kell tanulni, még a különféle tájszavakkal, partikulákkal és ragozásokkal is bajlódni kell. Mások viszont talán meglátják a dialektusok szépségét és sokszínűségét, és inkább örömüket lelik abban, hogy az egyes kifejezéseknek felfedezzék más térségekben használt párjait. Bárhogy is, a hōgeneket érdemes megtanulni, hiszen még ha nem is használja mindegyiket minden japán, mindig fel lehet vágni azzal, hogy mi milyen műveltek vagyunk. Sok sikert a tanuláshoz!

ABOUT ME
Noemi
Bachelor's degree in Japanese studies, technical translation specialization, the Hungarian translation of Akiko Yosano's essay Women and Thinking.